Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)
Perjogi Döntvénytár. lője tette folyamatba a pert. A meghatalmazás hiánya tehát észlelhető nem lévén, a Pp. 110. §-ában szabályozott eljárásnak helye nem lehet. Az alperes perbebocsátkozása után másodrendű felperes külön ügyvédi képviselet útján a 4. alszámú kérvényében és az érdemleges tárgyalások folyamán azt adta elő, hogy e per az ő tudta és megbízása nélkül tétetvén folyamatba, azt a maga nevében indítottnak és folytatoltnak nem tekinti, a perhez neki semmi köze, azzal közösséget nem vállal s kérte a perből való elbocsátása mellett költségeinek az elsőrendű felperessel szemben való megállapítását. Másodrendű felperesnek ezek a nyilatkozatai kétségtelenül a pertől való elállásnak tekintendők. Minthogy pedig az alperes viszontkeresetétől a másodrendű felperessel szemben elállott, s vele szemben költséget nem igényelt: a Pp. 186. és 187. §-ai alapján másodrendű felperesnek a pertől való elállása volt megállapítandó. A perjog szabályai szerint a perben a bírói döntés — a Pp. harmadik fejezetében szabályozott harmadik személyeknek a perbén való részvételétől eltekintve — csakis az egymással szemben álló peres felek egymásközti jogviszonyainak az elbírálására szorítkozhatik. Másodrendű felperesnek a pertől való elállása s annak bírói megállapítása folytán az a kérdés, hogy elsőrendű felperesnek joga volt-e a másodrendű felperes nevében is ezt a pert megindítani s e célból a kezei közt levő meghatalmazást felhasználni, e per keretébe nem tartozik, mert az elállás folytán a másodrendű felperes peren kívül álló személlyé vált s mint ilyennek az elsőrendű felpereshez való viszonya bírói vizsgálat tárgya nem lehel. Az a kérdés pedig, hogy az elsőrendű felperes a másodrendű felperes nevében jogosulatlanul és megbízás nélkül indította-e meg a pert s ez által okozott-e másodrendű felperesnek kárt avagy költséget, csakis a másodrendű felperes által elsőrendű felperes ellen indítható kártérítési perben nyerhet eldöntést. Perrendellenes tehát az elsőbíróságnak az az eljárása, hogy e kérdéseket ebben a perben tette döntés tárgyává és elsőrendű felperest, volt pertársa a másodrendű felperes javára költségekben marasztalta, mert nincs oly perjogi szabály, amely szerint az együtt fellépő pertársak egyike a másik javára a per költségeiben marasztalható volna. Ezekből az okokból tehát az elsőbíróság végzését eme részeiben a rendelkezés szerint meg kellett változtatni. Ami már most az elsőbíróság végzésének azt a részét illeti, amely szerint elsőrendű felperes alperes részére az eddigi tárgyalás költségei megfizetésére köteleztetett, ebben a részében a
