Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VI. kötet (Budapest, 1922)

28 Perjogi Döntvénytár. lülvizsgálati panasza abban a tekintetben, hogy a bíróság nem minősíthette volna az alperesek kérdéses kérelmét pergátló kifogásnak és nem bírálhatta volna, mint ilyet el. Ennek dacára sem lehet azonban helye annak, hogy a kir. Kúria az alperesek kérelmének ítéletileg kimondott elutasítását csupán ebbó'l az okból megmásítsa. Mert viszont másrészt helyes az a jogfelfogása a fellebbezési bíróságnak, hogy a perköltségbiztosíték nyújtására való kötelezettség kérdését csak pergátló kifogás kapcsán vetheti fel a fél hatályosan. Pergátló kifogás alapjául vétel nélkül ugyanis a kérdés felvetésének a perben semmi célja, tehát jogosultsága sincs; és hogy a perköltségbiztosítás kérdése a pergátló kifogást megelőző külön eljárás útjára letagoltassék, a Pp. 124—128. §-ának külön címbe és fejezetbe történt szerkesztési elkülönítése sem hozható fel érvül. Nem nevezetesen a Pp. 180. és 182. §-ának a fellebbezési bíróság által helyesen magyarázott összefüggő értelménél fogva, amely szerint a perköltségbiztosíték elmulasztása csak az azt elrendelő ítélettel kitűzött határidő eltelte esetén lévén perakadály, a Pp. 180. §-a 8. pontjának mult idejű szóhasználata (((biztosítékot nem adott») nem valamely előzetes eljárás lefolytatásának szükségességére, hanem arra az eshetőségre utal, ha felperes a biztosíték lerovására kötelező ítéleti rendelkezésnek az abban kitűzött, de későbben már letelt, és így az idofolyásnak ehhez a kifejlődéséhez viszonyítottan csakugyan elmúlt időben nem tett volt eleget. Minthogy végül a Pp.-ból magából merített ez ellen a magyarázat ellen az 1914:XLIV. tc. 11. §-ának különben e részben az 1920: XXIV. 29. §-ával sem érintett illetékügyi rendelkezéseiből azért nem lehet indokot levonni, mert a Pp. 126. §-ával szabályozott esetekben a biztosíték kérdésében igenis jöhetnek létre pergátló kifogásos eljáráson kívüli határozatok, amelyek e címen külön illetékügyi elbánás alá esnek ; a kir. Kúria a felülvizsgálati kérelmeket, amelyekben egyébiránt magáról a biztosítékadási kötelezettség kérdéséről érdemleges panasz nem is foglaltatik, a kérdés főtárgyát illetőleg annyival inkább elutasította; mert az a tény, hogy a mondottak szerint az alsóbíróságok az alpereseknek közbevetőlegesen előterjesztett perköltségbiztosítási kérelmét a legszélesebbkörű perorvoslatokra alapot nyújtó határozati formában intézték el és ezzel alpereseknek az eljárásnak e címen elnyujtására alkalmat szolgáltattak, sérelmes csak legfeljebb a felperesre, nem pedig rájuk nézve lehet; és mert az alperesek előlidézett különirataiban foglalt fenntartáshoz és ahhoz képest, hogy eddig az elsőbíróságnál tárgyalás egyedül a halasztás és a perköltségbiztosítás kérdéséről folyt, alperesek a perbe-