Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VI. kötet (Budapest, 1922)

Perjogi Döntvénytár. het föl sikeresen igénykeresettel, mivel a behajtás alatt álló követelés tekintetében a végrehajtást szenvedőnek egyetemleges adóstársa, szintén az igénylő rosszhiszeműségére alapított kifogásnak kell tekinteni, mert «dolo facit, qui petit, quod redditurus est» és mert a végrehajtató kielégítésének megakadályozását vagy elodázását célzó igénykereset rosszhiszeműségén nem változtat, ha egyébként az igénylő jogával él, de végeredményben mégis azzal a célzattal, hogy ezáltal a hitelezőt kijátssza. Viszont az igényper fent kiemelt céljával, az eljárás különlegességével és a jogorvoslatok korlátozol tságával szemben nem lehet megengedni, hogy az egyetemleges adóstársi viszony magában az igényperben, ennek folyamán, esetleg a tárgyalásnak e végből' elhalasztása, körülményes bizonyítási eljárás útján nyerjen eldöntést: ha ellenben az egyetemleges adóstársi viszony nyilvánvaló és eldöntésre nem szorul, akkor az egyetemleges adóstársi viszony az igényperben kifogásként sikeresen felhozható. Jogpolitikai okok, különösen az igazságszolgáltatás ökonómiájának a tekintete is indokolják ennek a kifogásnak ily keretben és ily korlátok közt való érvényesíthetőségét, mert nem volna észszerű azt kívánni, hogy a végrehajtató tűrje a végrehajtást-szenvedőnél lefoglalt olyan vagyonnak a bírói zár alul való feloldását, amelyet az egyetemleges adóstárs ellen vezethető végrehajtással mégis lefoglalhat. A kérdésnek ily értelemben való megoldását a m. kir. Kúriának a gyakorlata is támogatja, mert a m. kir. Kúria következetesen alkalmazta azt az elvet, mely szerint nem dönthető el az igényperben az a kérdés, hogy a követelés az igénylőt is terheli-e (1896. I. G. 364., 40$.; 4899. 1. H. 13.; 1906. I. G. 198.; 1903. I. G. 210.) ellenben, amidőn a végrehajtás oly adótartozás miatt vezettetett, amely az igénylőt is törvénynél fogva terheli, kimondotta, hogy az igénylő ily esetben igénykeresettel nem léphet föl. (1894 május 26. 2438. p. sz.; 1905. 1. G. 477.) A m. kir. Kúria gyakorlatának nyomán tehát oda kell következtetni, hogy nemcsak adótartozások eseteiben, amelyekre a törvény állapítja meg az egyetemleges kötelezettséget, hanem mindazokban az esetekben, amelyekben nem igényel eldöntést, hogy a végrehajtás alatt álló tartozás az igénylőt is terheli, vagyis ha ez bizonyítás nélkül megállapítható, akkor igénykeresettel sikeresen föllépni nem lehet és a végrehajtatónak ez irányban emelt kifogása folytán az igénykeresetet el kell utasítani. Az ilyen eldöntést nem igénylő és bizonyítás nélkül megállapítást magukban foglaló esetek a jelen határozat rendelkező részének 1., 2. pontjaiban vannak felsorolva. Amikor azonban ezek az esetek nem forognak fenn, vagyis