Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VI. kötet (Budapest, 1922)

Perjogi Döntvénytár. lí Éi » Rp. IV. 412/4916. sz. kúriai ítélet szerint (Perj. Dtár IV. 2a 1.), ba a fődolog (részvény) kiadása iránti perben a mellékdolog vagy tartozék (szelvényntalvány) nem volt elbírálás tárgya, ennek kiadása iránt külön pernek van helye. Ugyanígy Magyary (Alaptanok 267. I.) és (kártérítési perben) Mjogi Dtár II. 423. sz. — Ellenkező állásponton van Mjogí Dtár V. 63. sz., továbbá a különperelt elront hasznok tekintetében (a kifejezett jogfenntartás esetét kivéve) Mjogi D^r XII. 9. sz. A Perj. Dtár III. 79. sz. esetben is csak úgy engedtetett meg az egységes kárkövetelési összeg nem érvényesített részének új keresettel érvényesítése, ha a fél kiiejezetten jogfenntartással élt, vagy ha csak utóbb derült ki, hogy a perbevitt jog alapján a felperest nagyoLb követelés illeti meg és követelését az első perben már fel nem emelhette. — Magyary álláspontját kell helyesnek elfogadnunk; mert a res judicata csak abban a terjedelemben keletkezik, amely terjedelemben a jog a kereset tárgya volt. Tehát a fennforgó esetben is érdemlegesen kellett volna a keresetet elbírálni. És a kölönperlés csak a perköltségek viselésére bírhat befolyással. Közjegyzői okiratban kötelezett ideiglenes nőtartds a Pp. btS. §-a alapján fel nem emelhető. (Kúria 1920 jan. 28. P. III. 1538/1919. sz.) A ni. kir. Kúria: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. indokok: Az 1894:XXXI. tc. 92. §-a értelmében a házastársak a nőtarlásra nézve szabadon egyezkedhetnek. E törvjényi intézkedés pedig nemcsak a végleges nőtartásra. hanem — az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően — az ideiglenes nőtartásra is vonatkozik. Ennélfogva nyilvánvaló, hogy ha a házasfelek különélés esetére az ideiglenes nőtarlás fizetésére nézve törvényes formában létesült szerződésben megegyeztek, úgy a nőtarlás fizetésének alapjára és feltételeire, mint a tartásdíj összegére nézve is a szerződés anyagi jogerejénél fogva csakis a felek megállapodása lehet irányadó. A fennforgó esetben peres felek közjegyzői okiratba foglalt szerződésben, tehát az 1886: VII. tc. 22. §-ában írt érvényességi kelléknek megfelelően állapodtak meg abban, hogy alperes felperesnek — különélés esetére — havonként 120 K ideiglenes nőtarlási díjat fizet. Ebből, a fentebb előrebocsátottakra való tekintettel, következik : hogy peres felek mindaddig, míg e szerződés joghatályában fennáll, attól egyoldalulag el nem térhetnek; nevezetesen: felperes magasabb összegű tartásdíjat sikeresen nem igényelhet. Nem nyerhet alkalmazást ilyen esetben a Pp. 413. §-ának rendelkezése sem, mert ez csupán jogerős bírói ítéletekkel eldöntölt ügyekben foghat helyet; még kevésbé nyerhet a fenn-