Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VI. kötet (Budapest, 1922)

10 Perjogi Döntvénytár. rint a korábbi per bíróságánál keresetet indíthatott, a szolgáltatás megállapított mennyiségének megváltoztatása iránt. Vitás maradt egyedül az a kérdés, hogy felperes ezt a jogát kiterjesztheti-e a tüzelő- s világítóanyagoknak olcsóbban bevásárolhatásában, továbbá az ügynevezett regiejeggyel utazhatásban rejlő anyagi előnyének, illetve az ennek egyenértékéül követelt, összegileg nem kifogásolt havi 10 K-nak megtérítésére? A felperes azt vitatja, hogy a fellebbézési bíróság jogszabályt sértett, amikor nem vette lényegesen változott körülményként tekintetbe, hogy az alperes ezeket a kedvezményeket alapszabályai értelmében köteles nyújtani, mégis a felperessel szemben azoknak teljesítését a gyakorlattal és alapszabályaival ellen tétességben megtagadja. Ez a panasz azonban alaptalan. Nem vitás ugyanis, hogy a felperes az alperes ellen korábban indított, az 5419/P. 1910. sz. kúriai ítélettel belejezett perben nem követelte e kedvezményekért való kárpótlását, pedig az sem vitás, hogy a felperes ezeket az előző per folyama alatt sem élvezte. Nem vitás ezek szerint az sem, hogy a felperes javára a korábbi perben kártérítés fejében megítélt járadék kiszámításánál a felperesnek ez a most vitatott joga nem bíráltatott meg. A fellebbezési bíróságnak ezekhez képest helyes az álláspontja, mert a felperes részéről vitatott kérdés többé není azon fordul meg, hogy a jelzett körülmény lényegesen változou körülménynek tekinthető-e, hanem az a döntő szempont, hogy a kifejtettek szerint felperesnek módjában állott a kedvezmények nem nyújtásával járó kárát a. korábbi perben érvényesíteni s így a felperes ezt a mulasztását nem pótolhatja. Helyes ez az álláspont különösen azért, mert a felperesnek ezzel a kérelmével nem a körülmények megváltozásának kérdése, hanem a korábbi perben meg nem bírált kártérítés joga döntetnék el. Ezekből az okokból alaptalan a felperes panasza, miért is azzal elutasíltatott. * * = Kétségtelen, hogy a Pp. 413. §-a ily mulasztás pótlására nem nyújt módot, mert itt nincs szó a korábbi ítélet hozatala után megváltozott körülményekről. Felperes tehát helytelenül hivatkozott a Pp. H3. §-ára. De az ítéletnek azt is cl kellett volna döntenie, hogy «a korábbi perben meg nem bírált kártérítés joga» érvényesíthető-e vagy sem; és ha igen, úgy azt itt érdemtegvsen el kellett volna bírálnia, mert a jog helytelen elnevezése még nem ok a kereset elutasítására. —• E részben Rp. VII. 5117/1915. (Perj. Dtár II. 402.) sz. a. kimondotta a Kúria, hogy ha a felperes a kereseti kérelmet tévedésből kisebb mérvben terjesztette elő, mint aminőhöz joga volt (az ingatlannak csak felerészét követelte, holott az egész illette meg), ezt új keresettel orvosolhatja.