Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. V. kötet (Budapest, 1921)

Perjogi Döntvénytár. tételek 5. §-ában pedig kikölletett, hogy e kocsik telelt az alperes, valamint a cs. és kir. központi szállításvezetőség, a háború egész tartama alatt, a szükséghez képest korlátlanul rendelkezhetik és hogy ily esetekben a kocsik használatáért az alperes, illetve a cs. és kir. központi szállításvezetőség a felperesnek minden egyéb kárpótlás kizárásával csakis a kocsik biztosítási értékének a használati időhöz mért o°/o-át fogják megtéríteni. A megállapított tényállás szerint a kocsiknak az alperes kocsitelepébe felvétele és forgalombahozatala megtörtént; utóbb azonban az alperes az .4) alatti átirattal arról értesítette a felperest, hogy teherkocsijaira ezentúl saját céljaira, illetve a wieni cs. és kir. központi szállításvezetőség céljaira szükség lévén, az említett ((Feltételek)) 5. §. 1. pontja alapján úgy intézkedett, hogy azok a felperes használatából elvonassanak és — a besorozáskor alkalmazott cégfeliratok törlése melleit — az általános forgalomnak átadassanak. Felperes az ítéleti tényállás szerint a tárgyaláson szóval előadott és a szokásos használati díj megfizetésére irányuló keresetét arra alapította, hogy a kocsik igénybevételére semmi nyomós ok nem lévén, az megállapodásellenesen történt, alperes tehát a jogtalan eljárásával okozott kárt neki megtéríteni tartozik. E tényállás szerint az alperes a felperes tulajdonát képező vasúti kocsiknak a felperes használatából töitént elvonását a felperessel létrejött magánjogi szerződésre, jelesül e szerződés o. S-ának 1. pontjára alapította, amivel szemben a felperes kárkövetelése arra van alapítva, hogy az elvonás e szerződés ellenére történt, vagyis hogy alperes szerződésszegést kövelett el; és az ügy érdemében a jogvita a körül forog, hogy — a szerződés határozmányaira való tekintenél — mekkora használati díj illeti meg a felperesi. Már pedig abban az cselben, amikor a hadi. vagy ezzel rokon természetű célokat szolgáló igénybevétel a féllel létrejött magánjogi szerződés alapján történt, az ebből származó magánjogi igénvek elbírálása nem az 1912 : L\VIII. te. 31—33. falban meghatározóit közigazgatási útra, hanem a rendes polgári bíróság hatáskörébe tartozik; minélfogva a felperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatni és a pergátló kifogást elvetni kelleti. Az eddigi eljárási költségek részben már az üg\ érdemében is lefolytatott tárgyalások következtében merülvén fel, célszerűbbnek mutatkozoll a költségek viselésének kérdését a véghatározatra hagyni. * * = V. ö. Perjogi Dlár III. 13., 14., IS., 184. IV. 11-2. V. 11.. Í6. sz.