Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. V. kötet (Budapest, 1921)

Perjogi Döntvénytár. része soroztatott és ki is elégíttetett. A Kúria'végzése folytán elrendeltetett, hogy a felperesnek ily módon kifizetett összeg a/, ingallansági tömegből az ingósági tömegbe visszatéríltessék; egyúttal a felperes ez iránti igényével perre utasíttatott. Az alsóbíróságok a keresetnek helyt adtak: meri az ingatlanvételárra vonatkozó sorrend megállapítása még nem jelenti a követelés kifizetését és nem eredményezi a követelés megszűnését. A Kúria: A felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok : A jelen perben vitás joi: az összes alperesek elleneben csak egységesen lévén eldönthető', a Kúria a Pp. 80.. 410.. •84. és 547. §-a értelmében az l—IV. és VI. r. alpereseket is a felülvizsgálati kérelembe?, esatlakozoltaknak tekintette. Mint a fennálló anyagi jogon alapulót a Kúria is magáévá íette az adóbíróságoknak azt a jogi álláspontját, mely szerint az elsöbírósáiíi ítéletben körülírt ingatlanságnak árverési tömegérc vonatkozó kielégítési sorrend kérdésében hozott -2999 1911. P. sz. kúriai véuzés, midőn felperest arra kötelezte. hog\ a jelen perbeli I—IV. alperesek és ottani végrehajtást szenvedők kívánságának megfelelően, a jelzett ingatlanságon jelzálogilag, a végrehajtást szenvedők ingóságain pedig végrehajtási zálogjoggal biztosított követelését teljes egészében az' ingatlan>ági tömegre soroztassa. ezzel arra az esetre, ha az ingósági tömeg az ingallansági tömegnél előbb kerül felosztásra, nem szüntette meg, sőt nem is csorbította azt a hitelezői joiráí. hogy az ingatlansági tömegre már jogerősen sorozott, de még ki nem fizetett követelésére nézve az ingósági tömegből is szerezhessen kielégítést. Indokolatlan tehát az a felülvizsgálati panasz, mely a fellebbezési bíróság érdemi döntését, amennyiben az ezen a jogi állásponton nyugszik, mint anyagi jogszabályba ütközőt támadja. De alaptalan az a felülvizsgálati panasz is, hog) a fellebbezési bíróság helytelenül állapította meg tényállásként, mikép V. és VI. r. alperesek lemondottak a felperessel szemben fennállott arról a jogukról, hogy az ingatlansági tömegből szerezhessen kielégítést, — amely panasz voltaképen egyfelől közvetlenül a fellebbezési bíróság érdemi döntése ellen irányul, amennyiben t. i. az erre a megtámadott tényállásra is van fektetve, — másfelől pedig az ellen fordul, hogy a fellebbezési bíróság emez állítólag helytelen tényállás alapján és így eljárási jogszabály megsértéséül mellőzte felvételét annak a tanúbizonyításnak, melyet V. r alperes arra nézve ajánlott fel, hogy a közte, végrehajtást szenvedők és felperes jogelődei közt létrejött külön megállapodás értelmében felperes kielégítési alapul csak a jelzálogot veheti jgénvbe