Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. V. kötet (Budapest, 1921)

Perjogi Döntvénytár. Oly jogcselekményeit illetően tehát, amelyek nem tartoznak az előbb említett és tisztán közigazgatási természetű, vagyis az állam végrehajtó hatalmának a rendeletben ráruházott jognál fogva gyakorolt tevékenységi körébe, hanem magánjogi természetűek, az alperes felelőssége kérdése nem tartozik közigazgatási útra, hanem az általános jogelvek értelmében a rendes bírói útra, hacsak a kivételes háborús intézkedésekre létesített jogkörön belül oly törvényes szabály nem hozatott, amely az e téren véghezvitt jogcselekményeknek kapcsán szükséges jogorvoslatot a rendes bírói hatáskörből elvonja. Más államban érvényes jogszabályról lé\én a fenforgó esetben szó. ezeket a Pp. 268-a értelmében mint a pergátló kifogás alapját, az arra hivatkozó alperes köteles bizonyítani ; e részben alperes a 2. a. rendelet 4, §-ára, a 3. a. rendelet 23. ^ára és a 4. a. 25. S-ára hivatkozott, amelyek közül, figyelemmel arra. hogy a kereseti követelés a C) alatt foglalt követeléssel azonos, ennek 1916 szept. 9-iki keletét tekintve, egyedül a i. alatti rendeletnek 25. £-a irányadó: mivel azonban a rendelet szabályai, mert kivételes szabályok, kiterjesztően nem, hanem szorosan érlelmezendők s mivel eme rendelet 25. §-a csak azokra a panaszokra vonatkozóan állapítja meg az osztrák közélelmezési hivalalnak jogorvoslati hatáskörét, amelyek az alperes határozatai és intézkedései folyományakép keletkeznek: mivel ezek szerint az alperes magánjogi természetű kötelezettségei e részben kifejezetten felsorolva nincsenek, az a kötelezettség pedig, amely abból ered, hogy az alperes a közigazgatási hatáskörén belül már igénybe vett cukornak közigazgatási úton már megállapított árát megtérítse, illetve annak elbírálása, hogy jogosan tagadja-e meg a megtérítést azzal szemben, aki a cukornak az igénybevétel idejében fennállott tulajdonjoga címen a cukor árát követeli, a fent kifejtetteket is figyelembe véve, az alperesnek, mint jogi személynek vagyonjogi kötelezettsége keretébe tartozik; mindezeknél fogva a/, alperes az általa felhívott 25. §. alatti szabályival nem bizonyította azt, hogy a keresetbe vett igény érvényesítése Ausztriában a törvény rendes útjáról elvonatott volna és a közigazgatási útra tartoznék: a Pp. 180. 2. bek. 1. pontjára alapított pergátló kifogás tehát nem helytálló. II. Az illetékesség kérdésében. Alapos az a kifogás, hogy felperes az elsőbíróság előtti illetékességet a Pp. 32. S-ára nem alapíthatja, mert ez'a törvényszakasz azt feltételezi, hogy mindkét peres fél legyen kereskedő (vagy iparos), azonban a felek közül csak a felperes kereskedő, ellenben alperes a '». a. rendelet 2. $-a értelmében jogi személy ugyan, de kereskedői tevékenységét ugyanez a §. kifejezetten ki-