Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. V. kötet (Budapest, 1921)

Perjogi Döntvénytár. ségét a perújítási keresetben azon az alapon támadja meg, mert ev, a tanú azt vallotta, hogy 1906 és 1910 között a felpereseknek az alperes részére szóló postautalványokat írt, hololt alperes 191Í2 február előtt soha sem kapott postán pénzt a felperesektől s ennek a bizonyítására kérte a postaigazgatóságnak a megkeresését. Ezt a megkeresést az ítélőtábla azért mellőzte, mert ez nyilvánvalóan sikertelen volna ilyen általánosságban szóló és nemleges irányú kérdésre. A Kúria az ítélőtáblának ezt az álláspontját helyesnek találja. Alaptalan ezek szerint a perújitó alperesnek az a további panasza is, amely szerint az ítélőtábla eljárási szabályt sértett azzal, hogy nem rendelte el a perújítási keresetben felhozott azoknak a bizonyítási eszközöknek a felvételét, amelyek alkalmasok voltak volna az alapperben felhozott s az alperes ellen szóló bizonyítékoknak a megdöntésére. * * = V. ö. Perj. Dtár III. 74. sz. 20. Ha a kereset tárgyává tett útnak magánúti minőségét az illetékes közigazgatási hatóságok a pert megelőző közigazgatási eljárás során már megállapították, ezt a polgári bíróság felül nem bírálhatja: mert az út köz- vagy magánúti minőségének a megállapítása a közigazgatási hatóságok kizárólagos hatásköréhez tartozik. (Kúria 1917 febr. 14. P. VII. 0201 1916. sz.) = V. ö. Térj. Dt. I. \?>1. sz. HB. 32/1906. (Közi?. Dtár XI. 39. sz.) ; HB. 14/4916 (Közig. Dt. X. 270. sz.). 21. Perújításnak csak a már jogerős ítélet ellen van helye; és a megtámadott ítélet jogerősségének már a perújítási kereset beadásának időpontjában kell fennforognia; s a közjogi jellegű eljárási szabályok-