Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. V. kötet (Budapest, 1921)

Perjogi Döntvénytár. (kérelmében, hivatkozva az 1886 : XXL tc. 70. és 4886 : XXII. le. 115. §-ára, valamint az 1901 : XX. tc. 32. §-ában, a belügyminiszternek adott felhatalmazás alapján 125,000/1902. sz. a. kibocsátott vármegyei ügyviteli szabályok 250. §*-ára, azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett akkor, amikor alperest pergátló kifogásával elutasította. Alperesnek ez a panasza alapos. Annak előrebocsátása mellett ugyanis, hogy a vármegyei ügyvitelt szabályozó 125,000 1902. sz. rendeletnek törvényességéhez az 1869 : IV. tc. 19. §-ának szempontjából kétség nem férhet azért, mert azt a belügyminiszter, a törvényhozástól (1901 : XX. tc. 32. §.) nyert felhatalmazás alapján bocsátotta ki. az a rendelet pedig sem a magánjogokba, sem valamely érvényes szabályrendeletbe nem ütközik: — a Kúria úgy találta, hogy a fellebbezési bíróság a fent idézett megyei ügyviteli szabályok 259. §-a ellenére határozott, amikor a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó jelén ügynek eldöntését a bíróság hatáskörébe utalta, mert ama 259. §. B) pontja szerint a községeknek a megyei tiszti ügyész által akár peren kívül, akár peres úton ellátott ügyeit, a tiszti ügyész hivatali állásánál fogva ellátni köteles és pedig a peres ügyeket a perek értékére és arra való tekintet nélkül, vájjon a per vitelére szóló megbízást közvetlenül a községtől vagy a megye alispánjától nyert-e? (1886 : XXII. tc. 115. §.) 1 gyanazon szakasz B) II. alpontja az ellenféltől befolyt perköltségeket a perben eljárt tiszti ügyésznek juttatja ugyan, de ha a bíróság a munkadíjat és költséget az ellenfél ellenében meg nem állapította, vagy ha annak terhére megállapította, de ettől be nem hajtható, — ez esetre ugyanennek a szakasznak B) II. 2. a) és b) alpontjai azt rendelik, hogy a tiszti ügyészi csupán a készkiadások, ha pedig székhelyén kívül járt el, napidíjak is és ha az ügy bonyolult volt és elintézése nagyobb munkát igényel, — mérsékelt munkadíj illeti meg, — azonban a hivatkozott §-nak végső bekezdése szerint a költségeket, napidíjakat és az esetleges munkadíjat mindenkor a megbízó hatóság állapítja meg és utalja ki. Minthogy pedig a tárgyalási jegyzőkönyvek mellé csatolt periratokból az a nem vitás tény világlik ki, hogy abból a perből kifolyólag, amelyben a felperes a per vitelére való megbízatást az alispántól nyerte, a felperes részére az ottani elsőrendű alperes 2589 K 65 f perköltség erejéig elmarasztaltatott ugyan, de az behajthatlannak jelentkezik, ennélfogva fennforgó esetben az ügyviteli szabályok fentebb hivatkozott rendelkezését kell al-. kalmazni.