Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IV. kötet (Budapest, 1919)

Perjogi Döntvénytár. 187 könyv szerint az elsőbíróság előtti szóbeli tárgyaláson felperes maga adta elő, hogy alperes az ő cséplőgépével faluról-lalura jár és 10% rész ellenében csépeltet; a felperes ezen beismerésével egyezően megállapított tényállás tehát a Pp. 402. és 534. §-ai értelmében sikeresen meg nem támadható. E tényállás alapján helyesen mondotta ki a fellebbezési bíróság, hogy a felperes mint a cséplőgépnél alkalmazott gépész, által az alperes cséplőgéplulajdonos ellen, a szolgálati viszonyból kifolyólag támasztott kártérítési követelés az 1884: XVII. tc. 176. §-a értelmében elsősorban az iparhatóságnál érvényesítendő. Ezzel szemben nem alapos az 1899: LXII. tc. II. fejezetére való hivatkozás: mert ennek a 100 K-t meghaladó kártérítési követeléseket tárgyazó hatásköri szabálya csak a cséplőgép mellett alkalmazott gazdasági munkásokra vonatkozik, nem pedig a minősítéshez kötött munkát végző gépészre, aki a cséplést iparszerűen folytató géptulajdonoshoz való szolgálati viszonyban az iparossegéd fogalma alá esik. Minthogy ekként a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül állapított* meg a Pp-. 180. §. 2. pontja és utolsó bekezdése értelmében hivatalból észlelendő pergátló körülmény fennlorgását; és minthogy a 4050/1917. M. E. számú rendelet 1. §. 2. pontjában említett értékhatár ugyané rendelet 2. §-a szerint a rendelet életbeléptekor már folyamaiban volt perekben is irányadó és így az, hogy a telperes az elsőbíróságnál ügyvédi képviselet nélkül járt el, most már orvoslásra nem szorul: felperest felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani. *r * = V. ö. Perjogi Dtár IV. 3., 31.; III. 65.; II. 70., 75., 497.. 498.,. 500.; I. 100., 325., 343., 350., 356—359. sz. sz. 147. Mindazok a magánjogi követeléseket tárgyazó ügyek, melyeket törvény, vagy törvényerejű, szabályrendelet, valamely közigazgatási hatóság hatáskörébe kifejezetten nem utal, a rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak és azok által bírálandók el. — Az 1879:XXXVL, 1895 : XXXIX. és 1912 : LXVIII. tc. mint kivételes törvények szigorúan értelmezendők