Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IV. kötet (Budapest, 1919)

Perjogi Döntvénytár. 439 A megállapított tényállásra fektetett anyagjogi döntés ellen irányuló alperesi panaszpontok alaptalanok. Alperes a megállapodás létrejöttekor megígért díj kiűzetését felperesnek akkor, amikor az árúk felfedezéséről értesült, ismételten megígérte. Következésképen az alperes által felülvizsgálati kérvényében vitatott összes további körülmények súlytalanok, mert a megtörtént kiegyezés folytán, tekintet nélkül arra, hogy a kiegyezésnél hány százalékát kapta meg alperes a követelésének, kétségtelen az is, hogy alperes adósa S. L. a csődeljárást elkerülte, közelebbi meghatározás nélkül pedig a peres felek között létesült megállapodásnak erre vonatkozó részét másként értelmezni, mint akként, hogy a csődeljárás kerültessék el, nem lehet. Az a panaszpont pedig, hogy az 1000 K írásbeli okmány hiányában nem érvényesíthető, hogy annak kikötése turpis causára vezethető vissza s az ezzel kapcsolatos többi panaszpontok is mind alaptalanok, a fellebbezési bíróság ítéletében felhozott ellentétben nem álló okok elfogadása mellett azért, mert nincs törvényes alap arra, hogy az ügyvédi irodában dolgozó alkalmazott, mint amilyen felperes is volt, a felektől külön megbízást nem vállalhat, az elvállalt munka elvégzéséért bért ki nem köthet és a megbízó által meg is igért bért a szóbeli megállapodás alapján nem követelheti. 122. Ugy az ügyfelek szerzésére irányuló szerződés, mint az ügyvédnek és Írnokának az ügyvédi gyakorlatra való mintegy társulása tiltott dolog és a Jó erkölcsökbe ütközik. Önmagában azonban az, hogy az ügyvéd írnokának nem fix havi vagy évi fizetésben állapítja meg a javadalmazását, hanem azt az ügyekből befolyó tiszta jövedelem bizonyos százalékában határozza meg, sem az ügyfelek szerzésére irányuló célzatra nem enged következtetést, sem pedig az ügyvédi írnokot az irodára nézve az ügyvéd társává nem emeli, sem a jó erkölcsökbe nem ütközik. (Nagyváradi kir. tábla 1916 P. I. 127. sz.)