Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IV. kötet (Budapest, 1919)

138 Perjogi Döntvénytár. fellebbezési bíróság a kár mérvére vonatkozó döntése is anyagjogilag helyes és a fellebbezési bíróság azzal sem sértett eljárási jogszabályt, hogy az 1893: XVIII. tc. 110. §-ának rendelkezéseihez képest alperest csupán aránylagos perköltségben marasztalta. Sem felperes, sem alperesnek felülvizsgálati kérése tehál nem alapos és a sikertelen leiülvizsgálattal felmerült költségeket a telek maguk viselik. =• V. ö.'Magánjogi Díár IX. 115. és Hő. sz. 121. Nincs törvényes alap arra, hogy az ügyvédi irodában dolgozó alkalmazott a felektől külön megbízást nem vállalhat, az elvállalt munka elvégzéséért bért ki nem köthet és a megbízó által meg is igért bért a szóbeli megállapodások alapján nem követelheti. (Marosvásárhelyi kir. tábla 1914 G. 281. sz.) A marosvásárhelyi kir. tábla: A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A fellebbezési bíróság által az elsőfokú bíróság ítéletéből átvett ténymegállapítás szerint alperesi cégtag S. H. felperessel dr. Sz. B. ügyvéd előtt megállapodott, hogy 1000 K-t fizet íelperesnek abban az esetben, ha S. L. elrejtett árúit kinyomozza és ha S. L. csődbe nem kerül. Felperes ennek alapján kutatni kezdett és H. M. brassói kiskereskedőnél meg is talált 7 láda árút elrejtve s egyszersmind kinyomozta azt is, hogy H. még 4 láda árút apósa címére küldött el, de ez a bűnvádi eljárást kikerülendő, a 4 ládát Brassóba visszaküldötte, ahol a 11 láda árút 20,000 K értékben alperes és a többi hitelezők lefoglalták. S. H. alperesi cégtag pedig akkor, amikor az árú felfedezéséről értesült, felperesnek újból kijelentette, hogy az igért díját mielőbb megkapja. Ezt a ténymegállapítást a fellebbezési bíróság még kiegészítette azzal, hogy S. L. akként egyezett ki hitelezőivel, hogy a kisebb hitelezők, kiknek követelésük a 200 K-t meg nem haladta, egész követelésüket megkapták, a többi nagyobb hitelezők pedig 80—90 %-ot követelésükből szintén megkaptak.