Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IV. kötet (Budapest, 1919)

Perjoyi Döntvénytár. 137 nincs, az Optkv. 4160. és 1155. §-ban foglalt ama rendelkezések jöhetnek alkalmazásba, melyek szerint jogszerű, ok nélkül idő előtt való elbocsátás esetén a szolgálatadó kártérítéssel tartozik. A fellebbezési bíróság ennélfogva az anyagjogi szabályokat helyesen alkalmazta, midőn kimondotta, hogy felperesnek a fentebb felhívott törvények értelmében csupán kártérítéshez van igénye és így felperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy őt az ipartörvény értelmében arra tekintet nélkül, hogy elbocsátása után nyert-e újabbi alkalmaztatást vagy sem, a háromhavi felmondási díj megilleti, alappal nem bír. Alaptalan alperesnek az a felülvizsgálati támadása is, mely szerint a bekövetkezett hadiállapot és az ennek folytán hozott kivételes törvények, mint erőhatalom miatt a szerződést kártérítés nélkül azonnal megszüntetni jogosult lett volna. E tekintetben a kir. tábla egyszerűen utal a fellebbezési bíróság által vonatkozóan helyesen kifejtettekre, melyekre figyelemmel a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a szerződésnek alperes részéről történt megszüntetése jogellenes és alperest kartérítésre kötelezi, anyagjogilag megáll. A kártérítés mérvének megállapítása tekintetében az 1893. évi XVIII. tc. 197. §-a értelmében irányadó tényállás az, hogy felperes elbocsátása után más ügyvédnél a havi ellátás értékének figyelembevételével az alperesnél élvezett havi 200 K-nál 70 K-val kevesebbet, vagyis 130 K-t kapott; továbbá, hogy szeptember hóra előlegül alperestől'50 K-t felvett. Habár a fentebb már kifejtettek szerint jelen esetre a kereskedelmi törvénynek az intézkedései még hasonszerűség útján sem nyerhetnek alkalmazást, mindazonáltal a kártérítés mérvének megállapításánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy midőn a kereskedelmi törvény a fontosabb teendőkkel megbizott kereskedősegédnek felmondási idejét 3 hóban tartotta megállapítandónak, a jogszerű ok nélkül elbocsátott jogtudori oklevéllel bíró ügyvédjelölt kártérítési igényének elbírálásánál sem lehet helyesen alapul 3 hónapnál kevesebb időt elfogadni arra, hogy ujabbi állás elnyerhetése végett nevezettnek mily időre van szüksége, annyival kevésbbé, mert alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy 4 hét alatt az ügyvédjelölt ujabbi állást szerezhet, az élettapasztalatban megerősítést nem nyer. Minthogy felperes a perben tényleges káraként a felülvizsgálati kérésben megjelölt utazási költségét és egyéb ott felhozott kiadásait fel nem említette és ez ujabbi tényállításai az 1893. évi XVIII. tc. 197. §-ának utolsó bekezdése értelmében már figyelembe nem vehetők, az előrebocsátott tényállás alapján a