Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IV. kötet (Budapest, 1919)

Perjogi Döntvénytár. 131 íorog: alperes felülvizsgálati kérelmének helyt kellett adni s a rendelkező rész értelmében határozni. = y. ö. Perjogi Dtár III. 13., 14. 15., 154. és I. 354. sz. 113. Megvett 'árú szállítása iránt az eladó ellen indított perben a könyvkivonati illétékesség nem vehető igénybe. (Kúria 1918 febr. 26. P. VIII. 6784/1917, sz.) A kir. Kúria: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Felperesnek a Pp. 32. és a KT. 25. §-ában foglalt jogszabályok megsértésére alapított panaszát a kir. Kúria nem találta helytállónak, mert felperes keresete arra irányult, hogy alperes a csatolt könyvkivonat szerint megrendelt árúk szállítására köteleztessék, vagyis a szerződés teljesítésére szoríttassék, az ily tárgyú perekre pedig a könyvvezetés helyének illetékessége ki nem terjed. Ugyanis a Pp. 32. §-ának rendelkezése, amely a bejegyzett kereskedőnek más kereskedővel szemben létrejött követelése tekintetében a könyvvezetés helyének illetékességét biztosítja, a dolog természete szerint, a kereskedelmi könyvkivonatok bizonyító erejével áll kapcsolatban, kö\letkezéskép az említett szakasz rendelkezése csak olyan követelésekre vonatkozhatik, amelyeknek jogcímére és mennyiségére nézve a könyvkivonat a KT. 25. és illetve 31. §-a értelmében biztosítékul szolgál. Minthogy azonban a KT.-nek most idézett szakasza és az annak alapján kifejlődött és állandóan követett joggyakorlat szerint a könyvkivonat az árú megrendelését nem bizonyítja, a felperes által csatolt A) alatti könyvkivonat pedig az árúmegrendelésre vonatkozó bejegyzésen kívül más adatot s illetve követelést nem tartalmaz: ennélfogva az A) alatti könyvkivonat alapján a Pp. 32. §-ában említett kivételes illetékesség annál kevésbbé állapítható meg, mert ez a szakasz a KT.-nek a könyvvezetésre s a könyvek bizonyító erejére vonatkozó rendelkezéseit nem érintette s mert a törvénynek erre a szakaszra vonatkozó indokolásából is az tűnik ki, hogy a törvényhozó célja egyáltalán nem irányult a korábbi perrendtartásról szóló 1868. évi LIV. tc. 35. §-ának 2. bekezdésében meghatározott kivételes illetékesség kiterjesztésére s így ezen az alapon sem lehet helye 9*