Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IV. kötet (Budapest, 1919)

130 Perjogi Döntvénytár. Indokok: A nem vitás tényállás szerint, felperesnek Fiúméban leraktározott 9920 kg kávéját, mint közszükségleti cikket a kereskedelmi miniszter az A), illetve 2'/. alatt eredetiben is csatolt rendelkezésével igénybe vette-(rekvirálta), «s annak átvételére alperest, mint a 2307/1916. számú rendelettel alkotott kormányhatósági szervezetet utasította. Ekként az átvétel alapja — miként azt a fellebbezési bíróság is megállapította —• nem a peres íelek közötti szerződéses, polgári bíróság előtt érvényesíthető magánjogi viszony, hanem kormány halósági törvényes rendelkezés. Az ebből tolyó kötelezettségek, tehát úgy a szolgáltatást, mint a megtérítést tárgyazó kötelezettségek, megbírálása az 1914 :L. le. 7. §-a értelmében a közigazgatási eljárásra van utalva. Alapos ennélfogva alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság a fentebb hivatkozott törvényt tévesen értelmezte s a Pp. 180. §-ának 1. és 3. pontjaiban foglalt jogszabály sérelmével utasította el alperes pergátló kifogását, alapos pedig ez a panasz azért is: mert a hadiszolgáltatásokról intézkedő 1912 : LXV1II. tc. 33. §-a semmi kétséget sem hagy fenn aziránt, hogy íiz e törvény alapján teljesített szolgáltatásokért járó térítés és kártérítési igények érvényesítése az ott megjelölt közigazgatási hatóságokhoz van utalva, a közszükségleti cikkek igénybevételéről szóló 1914 :L. tc. pedig az előbb hivatkozott törvénynek kiegészítéséül alkottatott, s ebben az előbbitől eltérő rendelkezés nemcsak felvéve nincs, de ennek 7. §-a 2. és 3. pontjaiban foglaltak összevetéséből is nyilvánvaló az, hogy a közszükségleti cikkek igénybevételéből folyó úgy szolgáltatási, mint megtérítési kötelezettségek felett a közigazgatási hatóságok vannak hivatva eljárni és pedig annál inkább, mivel a szolgáltatás s az azért nyújtandó ellenérték annyira szoros kapcsolatban állanak és egyöntetű megbírálást igényelnek, hogy egyfelől a szolgáltatás, másfelől annak ellenértéke külön-külön eljárás és megbírálás tárgyává nem tehetők. A fentebb felhozottakból következik az is, hogy a közszükségleti cikkek igénybevétele iránti eljárás szabályszerűségének vagy szabálytalanságának — a fennforgó esetben tehát alperesnek — az igénybevételre utasított kormányhatósági szervnek netáni késedelme s ennek következményei megbírálására is csak a közigazgatási hatóságok és nem a polgári bíróság vannak hivatva. Minthogy pedig az 1896: IV. tc. 1. §-ában foglalt általános szabály szerint a közigazgatási hatóságok elé utalt ügyek a polgári bíróság elé csak akkor vihetők, ha és amikor a közigazgatási határozattal meg nem elégedő fél részére a törvény rendes útja kifejezetten fenn van tartva,, ami a jelen esetben fenn nem