Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IV. kötet (Budapest, 1919)

H6 Perjogi Döntvénytár. állónak találta, azért, mert a Pp. 32. §-a szerinti két év már eltelt. A két év ugyanis az utolsó ügylet létrejöttétől, tehát a könyvkivonat szerint 1914 július 31-től számítandó. Ezen határidőbe az első és második moratóriumi rendeletek s nevezetesen a második rendelet 1. és 3. §-a szerint a halasztás ideje, vagyis az 1914 október l-ig terjedő idő be nem számítható. További leszámításnak nincs helye, mert a harmadik moratóriumi rendelet (7205/1917. M. E.) 4. §. 13. pontja alapján felperes követelése már nem esett halasztás alá s miután arra akkor 10%-os fizetés még nem történt, a 19,400/1914. I. M. sz. rendelet 3. §-a értelmében az egész követelés a 2. §. szerinti teljesítési módozatok mellett perelhető volt s így a III. moratóriumi rendelet 21. §-ához képest a Pp. 32. §-a szerinti idő tovább folyt s így a két év 1916 október 1-én lejárt; következéskép az 1917 március 23-án beadott kereset már nem vehette igénybe a Pp. 32. §-a szerinti illetékességet s alperes már csak általános illetékességének (a Pp. 19. §.) bírósága előtt perelhető. A fellebbvitel során felmerült költségekre vonatkozó rendelkezés a Pp. 508. §. 1. bekezdésén alapszik. * * = V. 5. Perjogi Dtár II. 438. sz. 99. /. Az" illetéktelen bírósághoz kellő időben beadott és hivatalból visszautasított perújítási kereset nem tekinthető elkésettnek, ha az a Pp. I8k. §-ában megszabott harminc napon belül az illetékes bírósághoz újból beadatik. — II. Ha a perújítási kereset kellő időben beadatott, ennek a hatályát nem szünteti meg az a körülmény, hogy az újított per hat hónapnál tovább szünetel. (Budapesti kir. tábla 1918 jan. 30. 4/P. 7122/1917. sz.) A budapesti kir. tábla: A felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: A Pp. 184. §-a ugyan arra az esetre, ha a bíróság a keresetet hivatalból visszautasította, kifejezetten csak a perindítás magánjogi hatályait jelzi a keresetlevélnek 30 nap alatti szabályszerű benyújtásától függően fennmaradóknak; figyelemmel azonban arra, hogy az idézett törvényhely az 1893 : XVIII.