Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 45 •sz-i kir. járásbíróság illetékességének vetették alá magukat; ebben azonban a járásbírósági hatáskör kikötése is kétségtelenül bentfoglaltatik: mert a sz-i kir. járásbíróság illetékességének első előteltétele az, hogy a járásbíróságnak a perre nézve, akár törvénynél, akár kikötésnél fogva, hatásköre legyen; már pedig fel kell tenni, hogy a felek érvényes és a gyakorlatban megvalósítható kikötést akartak létesíteni; és így nyilvánvaló, hogy a fentidézett és a felmerülhető peres kérdések közölt különbséget nem tevő megállapodásnál a íelek szándéka nemcsak a Pp. 45. §-a alá eső illetékességi alávetésre, hanem egyúttal és elsősorban a Pp. 1. §. 2. a) pontjában szabályozott hatásköri kikötésre irányult. Ennek dacára az elsőbíróság ítéletét meg kellett változtatni, és a pergátló kifogás elvetése melleit, az ügyet a Pp. 518. §-a értelmében az elsőbírósághoz vissza kellelt utasítani, mert a Pp. 4. §. 2. a) pontja szerint e hatásköri kikötés csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy a 317. §-nak megfelelően kiállított magánokiratba van foglalva ; jelen esetben azonban csak a felperesi jogelőd képviselőinek a szerződésen levő aláírása láttatott el közjegyzői hitelesítéssel, ellenben az alperes város polgármestere az idegen kézzel írt okiratot tanúk alkalmazása és hitelesítés nélkül irta alá ; már pedig a szigorúan értelmezendő alaki kellék hiányát az alperes város pecsétjének alkalmazása és a szerződésre vezetett kormányhatósági jóváhagyó záradék nem pótolja: a törvénynek meg nem felelő hatásköri kikötés tehát a Pp. 2. §-a értelmében fennforgó törvényszéki hatáskört meg nem szüntette. A pergátló kifogással okozott költségek iránti intézkedés a Pp. 424., 425. és 508. §-ain és a Pp. 18. §-án alapszik. * * = Ad I: Ugyanígy Budapesti tábla 1916. P. IV. 5595. sz. és v. ö. Perjogi Dtár II. 26. sz. — Ad II: V. ö. Perjogi Dlár I. 220., 383. sz. - Ad III: V. ö. Magánjogi Dlár XI. 34., 35. sz. 33. Az a kereset, amely abból ered, hogy a felperes ponyvát, tehát nem elhasználásra szánt ingót engedett át használatra az alperesnek azzal, hogy az ennek fejében ellenszolgáltatást teljesíteni (díjat fizetni) és a használat után a ponyvát visszaadni