Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

20 Perjogi Döntvénytár. A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja és az alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen a leiperesnek, dr. (i. E. vagy dr. K. R ügyvéd kezéhez 70 Iv fellebbezési költséget. Indokok: A megtámadott ítélet az alperes által emelt pergátló kifogás tárgyában hozatott, minéllogvá a kir. tábla a fellebbezést a Pp. 513. §-a értelmében, szóbeli tárgyalás kitűzése nélkül intézte el és a nem vitás tényállás előadása helyett a Pp. 507. és 519. §-ai alapján az elsőbíróság ítéletére hivatkozik. Való ugyan, hogy az alperes város és az annak kerületéhez tartozó ingatlanok tulajdonosai között fennálló ama jogviszony, mely a város vízellátásáról szóló szabályrendelet tárgyát képezi, nem magánjogi, hanem a városi hatóság hatáskörébe tartozó közegészségügyi igazgatásból származó közjogi viszony. A kereseti igény azonhan nem az ingatlanok tulajdonosainak a várossal vagy a város megbízásából eljáró felperesi céggel szemben fennálló jogviszonyából, hanem a város mint vállalatba adó és a felperes, illetve jogelődje mint vállalkozó között létrejött szerződésből származik és arra iránuiJ, hogy alperes tegye meg azokat az intézkedéseket, melyeket — a kereseti előadás szerint — a vízvezetéknek az egyes ingatlanokba bevezethetése és a vízszolgáltatási díjak szedésének lehetővé tétele végett, a B) alatti megegyezés 4. szakaszában a felperessel szemben elvállalt kötelezettségéből folyólag meg kell tennie. Igaz ugyan, hogy a vízellátási szabályrendelet 39. §-a szerint az e szabályrendeletből felmerülő összes ügyekben az itt felsorolt közigazgatási hatóságok — ezek között elsőtokon a városi tanács — járnak el. Ez azonban természetszerűen csak a városi birtokosok, mint a szabályrendeletnek alávetett személyek ügyeire vonatkozik, nem pedig a város és a vele egyformán szerződő félként szereplő felperes közti vállalkozási szerződésből felmerülő vitás kérdésekre, amelyeknek mint magánjogi természetűeknek az eldöntése nem a városi és az e felett álló magasabb közigazgatási hatóságok hatáskörébe, hanem polgári perútra tartozik. Az elsőbíróság ítéletét ezek alapján, a költségekre vonatkozó részében pedig — saját indokain felül — azért is helyben kellett hagyni: mert a Pp. 186. §-ának miniszteri indokolásából is kitűnik, hogy a pergátló kifogással okozott költségben az alperes a kifogást elvető határozatban marasztalható. Ugyanazért az alperest a Pp. 425., 508. és 519. §-ai, vahmint a Ppé. 18. §-ának utolsó bekezdése értelmében a fellebbezési költségben is el kellett marasztalni. (1916 júl 10. P. IV. 4073. sz.)