Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Ili Perjogi Döntvénytár. kártérítés iránt alperesek ellen pert folyamatba, mert az alperesek, akiknek szolgálatába a felperes 16 éves fia kizárólag házicselédnek szegődölt, az 1914. év aug. havában elrendelt háborús mozgósítás alkalmával maguk helyett az általuk kiállít olt katonai előfogathoz, kocsisként S. Jánost alkalmazták és pedig felperes tudta és hozzájárulása nélkül, de sőt S. János kifejezett tiltakozása ellenére. Ezen tén)ükkel a kiskorút nyilvánvalóan veszélyeztetett helyre küldvén, ez az ellenséges golyótól találva eleseit, következéskép az alperesek m gondolatlan és törvényellenes eljárásuk folytán ők a felperes fiának elhalálozásával felmerült, a felperest mint anyát ért vagyoni hátrány megtérítéseért felelősek. Felperes keresetének ebből a tartalmából nyilvánvaló, hogy a felperes az alperesek ellen azt a kárát érvényesíti, mely fiának az alperesek által maguk helyeit veszélyeztetett állásban való önkényes alkalmazásával merült föl. Tehát a felperes nem a kir. kincstár ellen lépett föl és ekként nem is azt az ellátási igényt érvényesíti, amely a hadiszolgáliatást król szóló 1912 : LXVII1. tc. 8. §-a, valamint az 1915 :XV. tc. 7. §-a és az utóbbi törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1915. évi 70,000. számú P. AI. rendelet értelmében a személyes szolgálatra bevont hadimunkásokat vagy hátramaradott jogaikat rokkantság illetőleg elhalálozás feltűnés) esetében illeti. Étihez képest az elsőfokú bíróság tévedett a jogszabályok alkalmazásában, akkor, amidőn a felperesnek magánosok ellen indított kártérítési keresetére a polgári bíróság illetéktelenségét (hatáskör hiányát) mondotta ki. ítéletét tehát nem lehetett fenntartani annak a megjegyzése melleit, hogy a keresetben felhozott tényelőadás valóságának megállapítása nem a pergátló kifogás folytán megtartott, tárgyalás, hanem a Pp. 518. §-a értelmeben megtartandó érdemi tárgyalásnak képezheti csak feladatát. IV. A pergátló kifogás felelt megtartott tárgyalással felmerült valamint a fellebbezési eljárási költség iránti intézkedés a Pp. 508 , 519., 424. és 425. §-ain alapszik, annak kiemelése mellett, hogy bár felperes fellebbezésében az alpereseket csak a fellebbezés költségében kérte is marasztalni; ez a kir. táblát nem akadályozhatta meg abban, hogy az alaptalan pergátló kifogást támasztó alpereseket a pergátló kifogás felelt tartott tárg\alás költségében is hivatalból marasztalja. = Ad ti: V. ö. Perjogi Dlár II. 470., 20á., 209., -280., 433., 441., 442, i?0, 403, és I. -220., 361., 428. sz.