Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 7 kezéhez leendő fizetésre kötelezi, feljogosítja azonban őket, hogy a felperes javára ellenük megítélt követelésből felperes terhére 31 K-t levonásba hozhassanak. Indokok: I. Ami alpereseknek a fizetési előlegre vonatkozó felülvizsgálati panaszát illeti, a Vn. 6. §-a korlátozza a közhivatalnokoknál az ott megjelölt követeléseknek a foglalás alá nem vonható járandóságból való kielégítését, még pedig a foglalás alá nem vonható összeg 20%-a erejéig. Ellenben a Vn. 11. §-a a magánalkalmazottak javára ilyen korlátozást nem tartalmaz, miből következik, hogy a Vn. 6. §-ában fel nem sorolt egyéneknek adott előleg a foglalás alól mentes járandóságból minden korlátozás nélkül vonható le és pedig elsősorban oly mérvben, amily összegnek a járandóságból való levonását illetőleg a munkaadó és alkalmazott egymás között megegye/lek A jelen esetben tehát semmi akadálya sem volt annak, hogy alperesek azt a havi 50 K-t, ami a fellebbezési bíróság tényállása szerint a végrehajtást szenvedőnek adott előlegből havonkint törlesztendő volt, alkalmazottjuk, vagyis a végrehajtást szenvedő, járandóságának foglalásmentes részéből levonják. Ugyanazért alaptalan az a felülvizsgálati panasz, hogy a végrehajtás alá vont járandóság terhére kellett volna az előleget számítani. II. A végrehajtást szenvedő ruhaátalányára vonatkozó alperesi felülvizsgálati panaszt illetőleg, nem osztja ugyan a kir. ítélőtábla a fellebbezési bíróságnak azt az álláspontját, hogy férfi színésznél a ruházat nem minősíthető a hivatás gyakorlásához szükséges segédeszköznek s ekként a Vn. 2. §-ának 7. pontja alapján e címen mentességnek helye nincs. Mert a most felhívott törvényhely a kedvezményt a szellemi munkával foglalkozó egyének egész körére kiterjesztvén, nem lehet kétséges, hogy ez a mentesség kiterjed az irodalmi, művészeti és közművelődési célok szolgálatában álló színművésznek a hivatása gyakorlásához múlhatatlanul szükséges ruháira, mint hivatása gyakorlásának szükséges segédeszközére is, miután köztudomású lény, hogy a színművésznek s ezzel a színházak sikerének egyik lényeges eszköze a szereplő egyének külső megjelenésének csínja és választékossága is. Ezen álláspont mellett sem látja azonban fennforogni a kir. ítélőtábla az alperesek által e részben panaszolt anyagi jogszabálysértési, mert amikor a Vn. 2. §-a 7. pontjának gyakorlati alkalmazásáról van szó, minden esetben méilegelés alá tartozik annak megállapítása, hogy a mentesítendő segédeszközök a hivatás gyakorlásához tényleg szükségesek-e? vag)is a jelen esetv