Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. podás, a munkaadó a letiltás időpontját megelőzőleg keletkezett előlegkövetelesét az alkalmazott bárminő illetményeiből a végrehajtató hitelezők megelőzésével levonni jogosult. (Budapesti kir. tábla 1915. szept. 6. P. IV. 7436. sz.) A munkaadó a végr. novella 6. §-a alá nem eső alkalmazottnak adott előleget az illetményeknek az idézett törvénycikk 11 § a szerint foglalás alól mentes részébe beszámíthatja; és a foglaltatok követelhetik, hogy a beszámítás elsősorban így eszközöltessék. (Budapesti kir. tábla 1915. jún. 24. P. ÍV. 5914. sz.) A budapesti kir. tábla: Alperest íelülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az 1908 : XLI. tc. 6. §-a megengedi, hogy az olt megjelölt közszolgálatban álló személynek adott tizetési előlegből származó követelés a járandóságnak foglalás alá nem vehető összegéből — amennyiben külön szabályok eltérően nem intézkednek — 20% erejéig igénybe vétessék. Ellenben az idézett törvénycikk 11. §-a az előlegnek a 6. §. alá nem eső alkalmazott járandóságából való kielégítését egyáltalán nem korlátozza. Alperes álláspontja szerint ő azzal, hogy a végrehajtást szenvedőnek két rendbeli tartozását magára vállalta és azokra havonként a végrehajtást szenvedő járandóságából fizetéseket teljesített, oly helyzetbe jutott, mintha ő a végrehajtást szenvedőnek előleget adott volna. Ezen álláspontnak alapul vétele mellett már az 1908 : XLI. törvénycikknek fent ismertetett rendelkezéseiből következik, hogy alperesnek jogában állott azokat a fizetéseket, melyeket az 1908 : XLI. tc. 6. §-a alá n^m eső végrehajtást szenvedő kívánsága folytán a bírói zálogjogot nem nyert hitelezők kezéhez teljesített, az illetményeknek az idézett törvénycikk 11. §-a szerint foglalás alól mentes részébe beszámítani; és így semmi akadálya sem volt annak, hogy alperes az alkalmazott utalványösainak az illetmény foglalásmentes részéből fizessen. Helyesen kötelezte tehát a fellebbezési bíróság az alperest a