Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 487 zálogjogelőjegyzésének már a váltótörvény kellékeinek megfele­lően kiállított és lejárt váltó alapján helye van, ellenben a Ppé. 50. §-a szerint a váltó alapján biztosítási végrehajtásnak csupán a kereset előterjesztésével egyidejűleg, vagy a kereset előterjesz­tése ulán és csak abban az esetben van helye, ha a váltó a Pp. 606—620. §-ai értelmében meghagyásos eljárás útján érvé­nyesíthető és ha a felperes a veszély valószínűségét kimutatja, illetve az 51. §. szerint a váltóra kibocsátott meghagyás vagy a váltókövetelésben marasztaló ítélet alapján a teljesítési határidő lejárta után, ha a kötelezett fél a határozatot kellő időben ellent­mondással vagy halasztó hatályú fellebbvitellel illetőleg kifogással támadta meg. A zálogjogi előjegyzés hatálya az, hogy a zálogjogot kérel­mező az előjegyzéssel annak igazolásától feltételezetten az ingat­lanra zálogjogot nyer, de ha időközben a terhelt ingatlan har­madik személy telekkönyvi tulajdonába megy át, a váltókötelezett ellen hozott jogerős ítélet vagy váltófizetési meghagyás alapján el­rendelt kielégítési végrehajtás alapján a zálogjogi előjegyzéssel terhelt ingatlanra nézve, kivéve az 1881: LX. tc. 137. §-ának 3. bekezdésében említett esetet, a zálogjog igazoltnak ki nem mond­ható, ellenben a Ppé. 50., 51. és 52. §-a alapján váltókövetelés erejéig elrendelt biztosítási végrehajtás alapján eszközlött zálog­jogi előjegyzés (1881 : LX. tc. 230. §'-a) akként hat, hogy a ki­elégítési végrehajtást rendelő végzés alapján a telekkönyvi ható­sághoz intézett megkeresés teljesítendő, a biztosítási végrehajtás alapján elrendelt zálogjogi előjegyzés igazoltnak mondandó ki még abban az esetben is, ha a telekkönyvi tulajdonjog a végre­hajtást szenvedőről időközben harmadik személyre szállott át. Ugy az 1881 :LX. tc. 1. §-a, mint az ennek helyébelépett Ppé. 31. §-a szerint kielégítési végrehajtásnak végrehajtható köz­okirat alapján van helye, ennek a közokiratnak a tartalma hatá­rozó arra nézve, hogy a végrehajtás az adós minő és mily ösz­szegű teljesítésének a bírói kikényszerítésére rendeltessék el, ehhez képest az 1881 : LX. tc. 11. §-a szerint a végrehajtás el­rendelése esetén a végrehajtás útján érvényesítendő követelés járulékaival együtt a végzésben szabatosan kiteendő, ez tehát az adós kötelezettségének a tartalma. A végrehajtható közokirat tartalmával meghatározott kötele­zettségen túlmenőleg a végrehajtást rendelő végzés a végrehaj­tást szenvedőre csak olyan további kötelezettséget róhat, amelyet törvény kifejezetten előír. A végrehajtási törvények pedig ilye­nekként előírják a végrehajtási költségeket (1881: LX. tc. 27. §-a) a perköltségekben történt marasztalástól függőleg a biztosí­tási végrehajtás költségeit (id. tc. 230. §.) és a zárlat költségeit

Next

/
Thumbnails
Contents