Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

174 Perjogi Döntvénytár. Eltekintve attól, hogy az említett iratoknál nyoma sincs annak, hogy a felperes az elsőrendű alperes gyám részéről a másodrendű alperes képviseletére is megbízást kapott, arra tekintettel, hogy amint ezt felperes fellebbezésében is előadja, a végrendelet alakilag érvénytelen lévén, az elsőrendű alperes közszerzeményi jogát kívánta érvényesíteni s így az elsőrendű alperes és ennek gyámoltja a kiskorú másodrendű alperes között felmerült érdekösszeütközés már a hagyatéki eljárás kezdetén kétségtelenül fennállott, és hogy ennek következtében az elsőrendű alperes gyám az 1877: XX. tc. 42. §-ának 4. bekezdése értelmében ezt a körülményt az id. törv. 30. §-a a) pontjának megfelelően gondnok kirendelése végett bejelenteni lett volna köteles; kétségtelen, hogy az elsőrendű alperes a kiskorú másodrendű alperest a tőrvény erejénél fogva jogérvényesen a hagyatéki eljárás rendén már kezdettől fogva joghatályosan nem képviselhette ; és ha való lenne is az, amit felperes vitat, hogy t. i. az elsőrendű alperes a meghatalmazást a kiskorú másodrendű alperes képviseletére is kiterjedően adta és annak alapján a felperes a kiskorú érdekében is eljárt, az ennek folytán felmerült költségét a kiskorú másodrendű alperessel szemben a megbízási jogviszonyból folyólag annál kevésbbé igényelheti, mert mint ügyvédnek, figyelemmel az Ü. R. 47. § ában foglalt rendelkezésre is, tudnia kellelt, hogy az örökösödési ügyben ellentétes érdekű anyát és annak gyámoltját a kiskorú másodrendű alperest egyidejűleg nem képviselheti. Eme döntésen nem változtathatott az a körülmény, hogy az elsőrendű alperes gyám a közte és g\ámollja között felmerült érdekösszeütközest annak idején bejelenteni elmulasztván, a gyámhatóság erről már csak a hagyatéki tárgyalások folyamán értesült és hogy a gondnok rendelése iránt csak 4914 május 20-án rendelkezett; mert az érdekösszeütközés megállapítása visszahat az előző tények és cselekményekre is oly értelemben, hogy a kiskorú már kezdettől fogva nem volt a vele ellentétes érdekű gyám által törvényszerűen képviselve. Ezek mellett mint céltalan mellőzendő volt annak bizonyítása, hogy az elsőrendű alperes a hagyatéki iratoknál fekvő meghatalmazáson kívül állítólag egy másik, a kiskorú másodrendű alperes képviseletére is szóló meghatalmazást is adott a felperesnek; avagy hogy a gyámhatóságig kirendelt gondnok felperesnek a másodrendű alperes érdekében állítólag tett cselekményeihez hozzájárult, illetve ennek további képviseletére a felperest állítólag felhívta; mert bár az 1877: XX. tc. 89. §-a értelmében a gyám, vagy gondnok tel van jogosítva a kiskorú képviseletét felhatalmazott útján is gyakorolni, ámde ezt a jogát