Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

172 Perjogi Döntvénytár. 119. /. A gyám és a kiskorú közötti érdekösszeütközés megállapítása visszahat az előző tények és cselekményekre is oly értelemben, hogy a kiskorú már kezdettől fogva nem volt a vele ellentétes érdekű gyám által törvényszerűen képviselve. — //. Habár az 1877: XX. tc. 89. §-a értelmében a gyám, vagy gondnok fel van jogosítva a kiskorú képviseletét felhatalmazott útján is gyakorolni, ámde ezt a jogát a gyám, vagy gondnok nem gyakorolhatja akként, hogy a képviselettel oly egyént bízhasson meg, aki az ellátás alá került ügyben már a gyámolt, illetve gondnokolttal ellentétes érdekű ügyfelet, az anyát is képviseli. Ily megbízás érvénytelen, mert az ügyvéd ilyen ellentétes érdekű feleket egyidejűleg és egy és ugyanabban az ügyben, amelyben az érdekellentét fennforog, érvényesen nem képviselhet; és ily megbízásból kifolyólag felmerült díjai és kiadásai megtérítését az ügyvéd a kiskorútól nem igényelheti. (Kúria 1917 máj. 8. P. III. 820. sz.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság végítéletének elutasító részét helybenhagyja, marasztaló rendelkezését ellenben megváltoztatja és a felperest másodrendű alperessel szemben keresetével egészben elutasítja. Indokok: A felperes keresetét a kiskorú másodrendű alperessel szemben az elsőrendű alperestől, mint a kiskorú másodrendű alperes törv. és természetes gyámjától nyert megbízásra alapította, azt adván elő, hogy a néhai B. Ödön hagyatéka körül kifejtett ügyvédi ténykedésekért járó munkadíjak és felmerült készkiadások fejében felszámított kereseti összeget a kiskorú másodrendű alperes az elsőrendű alperessel egyetemleg megtéríteni tartozik. Ezzel szemben a kiskorú másodrendű alperes jogképviselője az 1877: XX. tc. megfelelő rendelkezéseire hivatkozva mindenekelőtt azt vitatta, hogy a felperes a kiskorú másodrendű alperest