Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

170 Perjogi Döntvénytár. Mindebből megállapítható, hogy felperesnek nem sikerült ügyfeleit alperesnek átadni, azt pedig felperes nem állította és nem bizonyította, hogy az üzletek alperes hibájából maradtak el. De felperes nem tett eleget a személyzet átadására vonatkozó kötelezettségnek sem, mert a 2 kocsikísérő lány, egy mosónő és leánya, kinek átengedését alperes kívánta — nem léptek alperes cég szolgálatába. Kitűnik ez R. B. tanú vallomásából, továbbá A. D. és K. I. tanúk vallomásából; e két utóbbi tanú és S. S. vallomásából azt is meg kellett állapítani, hogy a két kocsikísérő leány a R. gőzmosónak lépett szolgálatába — más minőségben — miután már A. előbb említette, hogy ott alkalmazást kaphatnak. Minthogy felperes ekként szerződési kötelezettségének eleget nem tett és azt tenni nem is képes és minthogy az alperesnek a február—április hónapokra vonatkozó kimutatásainak adataiból az tűnik ki, hogy felperes üzletfeleitől oly kevés megrendelés érkezett, hogy ezek a fióküzletnek még regié költségét sem fedezték és így a későbbi hónapokban sem változott az a helyzet, melynek alapján alperes a B) alatti levélben foglalt nyilatkozata szerint a szerződés végleges megkötésétől, illetve a szerződéstől elállott és a felek közti jogviszony még a kereset érdemleges tárgyalása előtt megszűnt; miért is a fennállásának megállapítása iránti keresetnek hely nem adható. Ezekből az okokból az elsőbíróság ítéletét helyben kellett hagyni. (1916 okt. 16. P. II. 9841/1915. sz.) A kir. Kúria: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az összes döntő körülményekre kiterjeszkedő ítéleti tényállás megállapításában a kir. Kúria semmi irányban sem észlelt nyílván helytelen ténybeli következtetést, avagy iratellenességet, a kihallgatott tanúk vallomásainak helytelen mérlegelésére fektetett panasz pedig figyelembe nem jöhet, mert a fellebbezési bíróság megfelelt a Pp. 270. § ában foglalt követelményeknek. Felperesnek a Pp. 394. és 503. §-aira alapított az a panasza, hogy miután a részéről áhított jogviszony létrejöttét a fellebbezési bíróság megállapította, ugyanez a bíróság a felek kérelmén való túlterjeszkedéssel és így jogszabálysértéssel bocsátkozott annak a kérdésnek az elbírálásába, vájjon ez a jogviszony megszűnt-e vagy nem, alaptalan azért, mert a Pp. 130. §-ának rendelkezése szerint a megállapítási perben döntés tárgyát valamely jogviszony fenn vagy fenn nem állásának megállapítása képezi és ennélfogva az a körülmény, hogy a felperes által állított jogviszony létrejöttnek bizonyult, alpereseknek azon védekezése mellett, hogy ez a jogviszony fenn nem áll, illetve megszűnt, a megszűnés (fenn nem állás) kérdésének elbírálását a fellebbezési, bíróságnak épen feladatává tette.