Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 167 ki, jóllehet az elsőbíróság ítélete e pontban megtámadva nem volt, akképen változtatja meg, hogg a végrendeletet egyáltalában, tehát örökhagyónak a perben nem álló törvényes örököseivel szemben is érvénytelennek nyilvánította. (Marosvásárhelyi kir. tábla 1916 íebr. 22. P. 8o. sz.) 115. Habár a Pp. 507. § a szerint a fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéleti tényállását egész terjedelmében elfogadhatja, az elsőbírósági tényállásnak elfogadásával azonban nincs kötelezve a fellebbezési bíróság egyúttal arra is, hogy az elsőbíróságnak az elfogadott tényálláshoz fűzött jogi álláspontját is magáévá tegye, hanem az elsőbíróságtól eltérő jogkövetkeztetést is levonhat azon tényállásból; e tekintetben csupán az a kötelessége, hogy álláspontját megfelelően indokolja. (Kúria 1916 szept. 27. P. IX. 4320. sz.) 116. A törvényszék irodáját kezelő segédhivatali tisztviselőnek a Tüsz. 125. §-án s illetve a törvénykezési illetékről szóló 19U:XLIII. tc. 25., 48. és 41. §-ain alapuló felhívása nem bírósági végzés; az ellen tehát felfolyamodásnak helye nincs. (Budapesti kir. tábla 1916 dec. 14. P. IV. 7872. sz.) = Pp. US. §.