Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

124 Perjogi Döntvénytár. Alperes azt állította ugyan, hogy a kormány az egész gyűjteményt azért vélte meg, hogy ezzel a H.-családnak valamit juttasson. Eltekintve azonban attól, hogy alperes ezt a felperes tagadásával szemben nem bizonyította: ez a fentiek értelmében különben sem mentené lei az alperest a valóságos érték megtérítésének kötelezettsége alól. És minthogy az 4 500 K-ra, mint a forgalmi értékből még hátralékos összegre irányuló egyik kereseti követelésnek már az eddigiek alapján teljesen hely adatolt, a felperes által ennek az igénynek támogatása végett indítványozott további okirati — tanú — és szakértői bizonyítást, mint feleslegest, mellőzni kellett. A megítélt 1500 K után a kir. tábla a kamatokat nem a keresetindítás napjától, hanem 1906 szept. 3. napjától, mint a leveleknek az alperes általi értékesítése, vagyis a károsító cselekmény befejezése időpontjától számítva ítélte meg: mert a fentiek szerint az alperes a levelek értékesítése körül nem járt el jóhiszeműen; mert feltehető, hogy ugyanakkor a felperes a leveleket valódi értékben adhatta volna el, de a most megítélt 1500 K-ból 566 K 46 f különben is már akkor jutott az alperes birtokába; és mert az 1883 : XXV7. tc. 19. §-ában megszabott háromévi elévülés a nem szerződésileg kikötött kamatokra nem nyer alkalmazást, de az alperes különben sem emelt a kamatok elévülése címén kifogást. IV. A kereset másik része az I.-féle levelek rendkívüli, illetve előszereled értéke címén felszámított 10,000 K-ra irányul. Ezt a követelést a felperes arra alapítja, hogy e levelek reá, mint az I.-család fejére nézve, az ő családi gyűjteményében, 1648. évig visszamenő családi levéltárában, a közforgalmi értéknél jóval értékesebb ereklyék becsével bírnának, úgy hogy ő azokat még 20,000 K ért sem adta volna el. A kir. tábla tényként állapítja meg a következőket: Az I.-féle levelek közül 10 drb még 1. D. életében Kossuth Lajosnak ((Irataim az Emigrációból)) című munkájában közöltetett. Ezt a felperes a fellebbezési tárgyaláson bírói kérdésre, személyesen ismerte be. Az előző perbeli válasziratban a felperes következőket adta elő: A levelek l. D. halála után, ennek íróasztalából, a felperes közreműködésével vitettek el. Eladás tárgyát oly levelek is képezték, amelyek még akkor keltek, amidőn a függetlenségi pártkör még nem létezett. Van a levelek között kettő-három, mely a pártkörhöz volt intézve. A levelek — bár a pártot is érintő kérdéseket is tartnlmaztak — mégis kizárólag 1. D. személyéhez intéztettek. Kitűnik ez a levelek borítékainak, a*megszólításnak és a levelek befejező részének megtekintéséből.