Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

HU Perjogi Döntvénytár. sével felperest keresetével elutasította és mint vesztes felet a perköltség megfizetésében elmarasztalta, mert felperes nem kielégítésül fizetett, hanem csak a kielégítési végrehajtás elkerülése végett egyezeit bele. hogy az általa az alperes részéről ellene indított perben hozott leitéllenül marasztaló elsőbírósági ítélet alapján biztosítékul letelt összeg jelen perbeli alperes részére kiutaltassék, miután pedig a fizetés, illetve kielégítés alapjául szolgált kél egybehangzó ítélet végrehajthatósága megszűnt, tehát alperesnek most már ismét csak a leltétlenül marasztaló, annak idején fellebbezett elsőbírósági ítélet alapján nyert biztosításhoz van joga: a jogszabályok helyes alkalmazásával ennek az állapotnak helyreállításául alperes a kereseti követelés bírói letétbe helyezésére kötelezendő lelt volna, annyival inkább, mert az említett egybehangzó ítéletek feloldása folytán azok hatályukat vesztették és így alperesnek jogcíme ahhoz, hogy a szóbanforgó összeget és járulékait továbbra is korlátlan birtokában megtartsa, nincs. Ez a panasz nem alapos. A fellebbezési bíróság által megállapított, meg nem támadott s a Pp. 534. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint ugyanis felperes az őt marasztaló két egybehangzó, tehát az 1881 : LIX. le. 48. §-a értelmében végrehajtható ítélet alapján önként teljesített, mely teljesítés épen annálfogva, hogy jelen perbeli alperesnek kielégítési végrehajtáshoz nyílt joga, kielégítésül történtnek tekintendő, habár azt felperes csak a végrehajtás elkerülése céljából tette is. Alperes a végrehajtható bírói ítélet alapján kielégítésül felvett összeg tulajdonjogát az általános jogszabályok szerint megszerezvén, afelett szabadon rendelkezik; oly jogszabály pedig hatályban nincs, amelynek alapján az említett módon kielégítésül kapott összeg tekintetében a kielégített tél ellenfelét a törvényben kifejezetten meghatározott eseteken kívül biztosítani volna köteles. A fellebbezési bíróság az ítéletében felhozott okokból helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy jelenleg ezek az esetek tenn nem forognak s hogy a végrehajtható két egybehangzó ítéletnek csupán az 1881: LX. tc. 39. §. b) pontjában említett feloldása történvén, felperes a kielégítésül az ugyanazon tc. 40. ^-a alapján önként fizetett összeg biztosítását, tehát bírói letétbe helyezését nem követelheti, mert a felperesnek biztosításhoz csak azok alatt a feltételek alatt volna joga, amelyekben a törvény biztosítási végrehajtástenged; eme fellételek fennforgása azonban tényképen meg nem állapíttatott és erre vonatkozó tényállítás hiányában megállapítható nem is volt.