Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 105 ruházhassa, önállóan megterhelhesse, vagy teljesítés elfogadásával, elengedéssel, avagy egvébként megszüntethesse. Minthogy eszerint a lekötött nyugdíj lekötése után sem ment át a végrehajtást szenvedőnek vagyonából a felperes vagyonába és felperes kizáróan csak azt a járulékos jogot nyerte, hogy biztosított követelését esetleg abból kielégíthesse, helyesen vonta le ebből a fellebbezési bíróság azt a következtetést, hogy végrehajtást szenvedő a G) alattival lekötött nyugdíját nem engedményezte a felperesre, hanem csak elzálogosította nála. Alaptalan tehát felperesnek az a felülvizsgálati panasza, mely a fellebbezési bíróságnak ezt a következtetését mint helytelent támadta meg. Mint minden vagyontárgynak, ügy követelésnek elzálogosítása is csak arra jogosítja fel a zálogos hitelezőt, hogy arra az esetre, ha zálogos követelése más módon kielégítést nem nyer, a zálogtárgyat értékesítse (az elzálogosított követelést behajtsa, esetleg elárvereztesse) és az így befolyó értéket zálogos követelésének kielégítésére felhasználja. Mivel pedig egymagában az a körülmény, hogy az elzálogosított követelés értékesítése egy későbbi zálogjog érvényesítése folyamán következik be, nem csorbítja a korábbi zálogjoggal biztosított hitelezőnek a befolyt érték felhasználására vonatkozó jogát: ennélfogva helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése is, hogy a felperesnek a lekötött nyugdíjon fennálló korábbi szerződéses zálogjoga nem állhatott útjában annak, hogy alperesek ugyanarra a nyugdíjra végrehajtási zálogjogot szerezzenek és következőleg felperes szerződéses zálogjoga nem alapíthatja meg arra irányuló keresetét, hogy az alperesek által utóbb lefoglalt ez a nyugdíj a foglalás alól felmentessék. Nem jöhet itt figyelembe az sem, mikép a felülvizsgálati kéretem szerint a Vht.-ben nincs is intézkedés aziránt, hogy adott esetben mily módon történjék a követelésen fennálló szerződéses zálogjogra alapított elsőbbségi igénynek a bejelentése Mert ennek ellenére általános szabályként áll, hogy bármily eredetű zálogjognak ugyanazon ingó vagyontárgyon más zálogjoggal találkozása esetén a különböző zálogos követelések kielégítési rendjének a megállapítása elsősorban nem per útjára, hanem a Vht. 118. és 119. §-aiban szabályozott eljárásra tartozik, az igénypernek a Vht. 96. §-ában szorosan meghatározott keretébe pedig egyáltalán bele nem vonható; mert egyébiránt az egvik hitelező javára szerződésileg elzálogosított követelésnek utóbb más hitelezők javára töriént lefoglalása esetén a végrehajtást szenvedőnek az adósa, kit a szerződéses elzálogosításról már azért is értesíieni kellett, hogy az elzálogosított követelést