Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)
102 Perjogi Döntvénytár. a rendelkezését, hogy a kir. kincstár követelésének az árverés napja után esedékes részei az árverési vevőt terhelik, hatályon kívül helyezi; egyúttal az elsőbíróságot a továbbiakban való szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: Minthogy a kir. kincstár a kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatósághoz 17,448/1902. tkvi szám alatt beadott kérelmében maga jelentette ki azt, hogy T. úrbéres község határában 1882. évben eszközölte a telepítést oly módon, hogy T. úrbéres község határához egyrészt a t—i határban, másrészt pedig a j—i határban fekvő birtokaiból létesített további telepítést, ez a telepítés tehát nem az 1873: XXII. tc. hatálybalépte előtt történt s nem is létesített önálló új telepes községet, hanem csak a már meglevő T. úrbéres községhez az idézett törvény hatálybalépte után történt hozzátelepítésből állott s a kir. kincstár követelése a telepes részére eladott ingatlannak a vele kötött szerződésben megállapított vételára: ennélfogva jelen esetre az 1873. évi XXII. tc. rendelkezései, melyek az idézett törvény 1. §-a szerint csak a törvény hatálybalépte előtt az olt említett majorsági birtokterületeken keletkezett telepes községekre alkalmazhatók, alkalmazást nem nyerhetnek és így nem helytálló az elsőbíróságnak az az álláspontja, mely szerint a jelen esetben a kir. kincstár követelésének sorozásánál az 1873: XXII. tc. 22. §-ának az a rendelkezése volna irányadó, mely szerint, ha a telepítvényi birtokra a telepítvénvesek tulajdonosul vannak bejegyezve, a földtulajdonos javára bekebelezett vételár, illetve váltságösszeg a birtokon levő minden bejegyzett teher lelett elsőbbséggel bír: hanem jelen esetben a kir. kincstárnak ingatlan vagyona eladásából keletkezet' követelésére az általános köztörvényi szabályok irányadók s így ez a követelés az eladott ingatlan vételárából a telekkönyvi bekebelezés sorrendjében a bekebelezett összeg erejéig nyerhet csak kielégítést. De nem helytálló a másodbírósági végzésében elfoglalt az az álláspont sem, mely szerint az 1881 : LX. tc. 189. §. c) pontjának rendelkezése kiterjed és megfelelően alkalmazandó az 1873: XXII. tc.-ben szabályozott telepváltságból eredő követelések sorozására is, és hogy ezért figyelemmel a kir. Kúria 1. sz. t. ü. polgári döntvényére és az 1881 : LX. tc. 184. ,§-ának 2. bekezdésére, az ily váltságtőkének csupán az árverés napjáig lejárt része, illetve a három évnél nem régibb időről hátralékban levő részletei s a három évet meg nem haladó kamatai sorozhatok az árverési vételárból a kir. kincstár javára, ellenben az árverés napja után esedékes részletek mint dologi teher az árverési vevőt a vételárba való betudás nélkül terhelik. Ez az álláspont azért nem helytálló: mert még ha a jelen esetben a
