Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)
Perjogi Döntvénytár. Már pedig keresetet valamely jogviszony fennállásának megállapítása iránt is lehet indítani, ha e megállapítás a felperes jogállapotának biztosítására az alperessel szemben szükségesnek mutatkozik. Ez a feltétel a jelen esetben fennforog; mert alperesek a felperesek által fennállónak vitatott jogviszonyt nemcsak hogy el nem ismerik, hanem az elsőrendű alperes az elsőrendű felperes ellen az 1912. évi szept. 2-án, tehát a 'jelen pernek folyamatba tétele után 1912. Sp. III. 306. sz. a. az elsőrendű felperesnek az ü-i 51., 52. és 628. sz. telekkönyvi betétekben felvett ingatlanok birtokából való kiniozdílása iránt a nyitrai kir. járásbíróság előtt sommás pert indított azon az alapon, hogy az érintett ingatlanokat elsőrendű felperesnek haszonbérbe adta s ez a felperes a 300 K évi haszonbérből az esedékessé vált 150 K-t nem fizette meg. Igaz ugyan, hogy abban a perben az elsőrendű felperesnek 1912. Sp. III. 434. számú perújító keresete folytán a pozsonyi kir. ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság 1913. évi június 4-én 1913. G. 153/3. sz. a. hozott ítéletében az elsőrendű leiperes és az elsőrendű alperes között az ü-i 51., 52. és 628. számú telekkönyvi betétekben felvett ingatlanokra vonatkozóan létrejött szóbeli megállapodást haszonélvezeti szerződésnek mondotta ki, és az elsőrendű felperesnek kötelezettségét is, bár az általa vitatóttól eltérő terjedelemben, meghatározta. Ámde a felek között létrejött jogviszony, ha annak jogi minősége és az ellenszolgáltatás mértéke az ellentétes érdekű felek mindegyike között vitássá vált, csakis a jogviszony megalapításában részt vett valamennyi félnek perbenállásával s a jogviszony tárgyául szolgáló minden dologra kiterjedően, egységesen bírálandó meg. Az nem vitás a felek között, hogy a jogviszony megalapításában nemcsak a sommás perben szerepelt elsőrendű felperes és elsőrendű alperes, hanem másodrendű felperes és másodrendű alperes is részt vett; az sem vitás, hogy a jogviszonynak az ü-i 48. sz. telekkönyvi betétben felvett ingatlanok is tárg\ai voltak, ezekre pedig a hivatkozott sommás per nem terjedt ki. Ezekből következik, hogy a felülvizsgálati bíróság ítéletének fentidézett kijelentése és megállapítása nem állhatja útját annak, hogy a jelen per a fenti rendelkező részben körülírt jogkérdésre nézve érdemi alánon elbíráltassék. Minthogy pedig az alsóbíróságok annak a jogkérdésnek érdemi elbírálásába csakis a felülvizsgálati bíróság ítélete folytán nem bocsátkoztak, a kir. Kúria e tekintetben az alsóbírósági ítéletekel a fenti rendelkezés szerint megváltoztatta.