Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

46 Perjogi Döntvénytár. tában alpereseknek ezen tényállítására egyáltalában nem nyilatkozott, tehát azt nem tagadta, azt valónak kell elfogadni és ez alapon bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a felperes a kérdéses haszonbérletre más egyénekkel lépett társas jogviszonyba, így most már nincs abban a helyzetben, hogy a haszonbéreli ingatlant az alpereseknek megfelelő arányban álbocsáthassa és az alperesek a fizetendő haszonbéri összeggel megfelelő ellenszolgáltatásban részesüljenek. A felperesnek ez a magatartása tehát kizárja annak a kérelmének a teljesítését, hogy az alperesek vele társas jogviszonyban levőnek mondassanak ki, egy oly haszonbérlethez, amelyet nekik a felperes szolgáltatni nem képes, így ennek szükségessége a felperesre nézve saját magatartása folytán megszűntnek tekintendő. A jogviszony megállapításának szükségessége pedig azon alapon, hogy ebből folyóan a felperes esetleg az alperesekkel szemben kártérítéssel élhessen, azért nem mondható ki, mert erre a felperes keresete nem irányul, sem pedig az alperesek fentebb méltatott viszonválaszirati tényállításával szemben nem hozott fel oly tényeket, amelyekből következtetni lehetne, hogy az alperesek magatartásából reá kár háramlott, sem nem terjesztett elő olyan kérelmet, amelyből a jogviszonynak megállapítását kártérítési igényének érvényesíthelése céljából igényelné. Mindezeknél fogva a másodbíróság elutasító ítéletét helybenhagyni kellett. = V. ö. Kovács «Pp. magy.» I. K. 21.3. lap VII. jegyzeteit. G4. A jogú iszony megállapításának szükségessége akkor is hivatalból vizsgálandó, >ha alperes a szükségesség fennforgásának kimondását fellebbezésében meg nem támadta. (Kúria 1915. ápr. 7. 4206/1914. sz. VI. p. t.) = V. ö. Magánjogi Dlár I. 478. sz.