Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

Perjogi Döntvénytár. 39 Felperes az illetékességet kizárólag a Pp. 36. §-ára alapította és egyéb olyan okot, amely miatt az eljárt járásbíróság illetékes lenne, elő nem adott. A kii*, törvényszék a tárgyalást a pergátló kifogás kérdésére korlátozta és a pergátló kifogásnak illetékesség hiányából helyt adván, a Pp. 505. §-a alapján a rendelkező rész értelmében határozott. Altalános perjogi, sőt alkotmányjogi szabályt képez, hogy senkit illetékes bírájától nem lehet elvonni és hogy az illetékességet mindenkire nézve a saját lakhelye állapítja meg. Ezen általános szabállyal szemben a Pp. 36. § ában meghatározott illetékességi ok kivételt képez és így megszorítólag értelmezendő. A Pp. 36. §-a ugyanis csak azt mondja ki, hogy az ügyvéd díjait és költségeit tárgyazó per annak a helynek a birósága előtt is megindítható, ahol az ügyvéd irodája a megbízás idejében volt; de nem állapít meg olyan szabályt, amely szerint az ügyvéd díjait és költségeit minden körülmények között a saját személyes, illetve az irodájára nézve illetékes bíróság előtt perelhetné. Ebből következőleg tehát a törvény abból a gondolatból indul ki, hogy a fél, aki tudja azt, hogy az ügyvéd irodája más helyen van és mégis ezt a más helyen lakó ügyvédet megbízza, ezzel lemond saját személyes illetékességéről és aláveti magát az ügyvédi iroda, mint a szerződés rendszerinti megkötési és általános teljesítési helye illetékességének. Olyankor tehát, mikor az ügyvéd megbízás nélkül végzett munkák díjait érvényesíti, vagy pedig megbízásból végzett munkák díját nem a megbízóval szemben követeli, nem hivatkozhatik a Pp. 36. §-ában meghatározott illetékességi okra, mert ilyen esetben nincs semmi alapja annak, hogy a perelt fél a saját személyes illetékességéről egy más helyen lakó ügyvéd megbízása által lemondott volna. A törvény ezen értelmezésére egyenest alapot ad a törvény szövege, amely kifejezetten kiemeli a megbízás tényét. Tehát nem volt elfogadható a felperes azon jogi álláspontja, mint hogyha a Pp. 36. §-a az ügyvédi munkadíjak iránti perekel általában kedvezményezni akarta volna. Hiszen a törvény szövege szerint még a megbízó ellen sem perelhet az ügyvéd az irodája szerint illetékes bíróságnál akkor, ha irodája székhelyét a megbízás óta változtatta; amiből nyílván következik, hogy még a megbízó felet sem lehet olyan bíróság előtt perelni, amely reája nézve nem illetékes, s amely illetékességének magát a megbízás tényével alá nem vetette. Annál kevésbbé hivatkozhat az ügyvéd olyan harmadik személlyel szemben, akivel nincs