Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

Perjogi Döntvénytár. 34 Az érdemben: Több felperes egy keresettel több követelést csak akkor érvényesíthet, egyrészt/ha az 1868 : LIV. tc. 67. §-a értelmében a több felperestárs az eljárás egész folyamában egy személynek tekintendő, másrészt, ha az 1868 : LIV. tc. 74. §-a értelmében a kereseti követelés valamennyi alperes irányában ugyanazon jogalapon, vagy valamennyi megperlettekkel közös hasonnem ü ügvleteken alapszik. Ebben a perben a kereseti követelések egy részére: az özvegyi jogra, a hitvestársi öröklésre és a közszerzeményi igényre nézve az elsőrendű felperes, az özvegy érdeke ellentétben áll a másod- és harmadrendű felperesekként fellépő kiskorúak érdekével, akik köteles részük tehermentes átadását követelik s így kétségtelen, hogy a telperestársak a per egész folyama alatt egy személynek nem tekinthetők. Ehhez járul, hogy a kereseti követelések az alperesek irányában nem alapulnak ugyanazon jogalapon, de nem alapulnak hasonnemű ügyletek alapján sem. Az elsőrendű felperes a házastársi kapcsolat, másod- és harmadrendű felperesek a törvényes leszármazás révén támadják meg a végrendeletet és pedig elsőrendű felperes valamennyi alperes, másod- és harmadrendű felperesek csupán első- és másodrendű alperesek ellen. Hiányzik tehát a közös felperesség és hiányzik az összes alperesekre kiterjedő több követelés igénylése; ellenkezőleg a keresetlevélben két különálló kereseti követelés van érvényesítve, amelyeknek külön alperesei vannak. Az ilyen keresethalmazat tilalmas a fentebb hivatkozott $-ok rendelkezései folytán. Mindehhez járul még, hogy a felperesek egy része az alperesek egy részével azonos személyek. Mivel pedig valamely személy önmagával anyagi jogviszonyban nem állhat, kétségtelen, hogy önmagával perjogi viszonyba sem kerülhet s nem lehet egyszerre felperes és alperes. Ámde ebben a perben a kiskorú B. János és Anna felperesek is, alperesek is. Kétségtelen mindezekből, hogy a fellebbezett ítéletet megelőző bírói eljárásnál már az idéző végzés kibocsátásánál oly lényeges eljárási szabályok sértettek meg, amelyeknek megsértése miatt a peres ügy érdemi elbírálás alá egyáltalán nem vonható s pedig annál kevésbé, mert az 1868 : LIV. tc. 249. §-ának sem volna elég téve, mivel a kiskorúaknak jogai és kötelességei önmagukkal szemben amúgysem volnának megállapíthatók, a többi perestársra nézve pedig éppen az ugyanazon feleknek kettős minőségben szereplése teszi lehetetlenné jogaiknak és kötelességeiknek pontos megállapítását. Mindezek következtében a másodbíróság ítéletét az azt meg-