Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1935)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 63 illetékrész vagy az egész illeték újbóli előírása forog-e fenn, különbséget nem okozhat, mert mindkét esetben az illetékkiszabás helyesbítése történik. De mindkét törvényhely az illetékkiszabás helyesbítéséi akkor engedi meg, ha az illetékkiszabási iratok felülvizsgálása alkalmával» állapíttatik meg az, hog}' hibás kiszámítás vagy a törvények és szabályok helytelen alkalmazása forog fenn. Az illeték fizetésére kötelezett fél által használt jogorvoslat folytán történő felülvizsgálástól eltekintve, a kiszabási iratok felülvizsgálása alatt pedig, amint ez az 1887 : XLV. tc. végrehajtására vonatkozó 72,927/887. sz. rendelet, illetve a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőség által a 14.7<»o T.'82. P. M. számú rendelet szerint teljesítendő szakszigorlat értendő. Ezekből következik, hogy a kir. pénzígyigazgatóság által már töröltetett illeték vagy illetékrész előírásának is helye van, de csak az előbb említett szakszigorlat útján. Ellenben szakszigorlat nélkül nincs helye ilyen előiratásnak, mert — arra vonatkozó törvényes rendelkezés hiányában — az illeték törlésére vonatkozó határozatát a kir. pénzügyigazgatóság sem helyezheti hatályon kívül, csak a saját kezdeményezése alapján. Ez a megállapodás nem érinti a K. K. H. 0. 8. § c) 16. pontjában foglaltakat. 36. A törvénykezési illetékről szóló 1914: XLIII. tc. 55. §-ában szabályozott másodsorbani fizetési kötelezettséget lehet alkalmazni azzal szemben, akinek javára az illeték alapjául szolgáló ítélet értéket álla fit meg, ha az illetéknek az elsősorban fizetésre kötelezett örököseitől való behajthatatlansága igazolva nincsen is. (Közigazgatási bíróság 227. számú jogegységi megállapodás.) Indokok: Az 1914 : XLIII. tc. 55. §-ának 2. bekezdése szerint olyan esetben, amidőn az egész határozati illetéknek \ agy az illeték egy részének fizetésére kötelezett féltől az őt terhelő határozati illetéket beszedni nem lehet, annak az illetéknek a fizetésére másodsorban az a fél köteles, akinek a határozat valamely értéket ítélt meg, habár ezt a felet a költségek viselésében marasztalta el. Az illetékfizetési kötelezettség alól ez a fél csak akkor menthető fel, ha igazolja azt, hogy a neki megítélt értéket nem kapta meg, vagy abból annyihoz sem jutott, amennyi a megállapított költségek levonása után az illetéket fedezné. Az eldöntésre váró kérdés az, hogy a határozati illetékért