Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1935)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 59 zésére fordította, továbbá b) ugyancsak a töketartalékból és ugyancsak az 1929/30. üzletévben 294,651 P 69 fillért kivett és ugyancsak a hitelezők számlán «Pachtinventar-Konto» címen tartalékolt s ezen tartalékból az 1930/1931. üzletévben 183,067 P 09 fillért a haszonbérletek leltárában mutatkozó hiányok, illetve veszteségek pótlására felhasznált. Panaszos vállalat úgv a 300,000 P, valamint a 183,067 P 09 fillér levonását a T. H. Ö. 15. §-ának 4. pontja alapján azzal az indokolással igényli, hogy az 1929/1930. üzletévről adott 1930. évi adó bevallásában úgv a 300,000 P-t, valamint a 294,651 P 69 fillért a veszteségből levonandó tételként vallotta be és az adókivetési munkálatok elkészítésénél mint ilyen vétetett figyelembe. A felhívott törvényes rendelkezés szerint a megadóztatott tartalékból felhasznált összegek a mérlegszerű nyereségből levonandók. A levonásra irányuló kérelem jogosságát tehát az a ténykörülmény dönti el, hogy a 300,000 P és a 294,651 P 69 fillér az 1929/1930. üzletévről adott adóbevallás alapján meg volt-e adóztatva 1930. évben, illető eg a vállalat ezen két tartalék után fizetett-e társulati adót. Erre a kérdésre nem-mel kell felelni, mert panaszom vállalat terhére az 1930. évre adóköteles nyereség hiányában társulati adó nem vettetett ki. Ugyanis a vállalat 1929/1930. évi vesztesége 4.242,907 P 99 fillér volt, amelyhez a 13. § 1. pontja alapján az 1928/1929. évi 3.040,387 P 95 fillér veszteséget hozzáadva és az adóvallomásban kimutatott nyereséghez hozzáadandó* összes tételeket — közöttük a 300,000 P-t és a 294,651 P 69 fillért — összesen pedig 2.975,030 P 94 fillért, levonásba hozva 4.308,265 P veszi mutatkozott és ezért a pénzügyi hatóság 1930. évre a társulati adó kivetését adóalap hiányában mellőzte. Nem lehet tehát a szóbanforgó két tartalékot már megadóztatott tartalékalapnak minősíteni, mert az a körülmény, hogy a két tartalék a vállalat adóbevallásában a veszteségből levonandó tételként van kimutatva, nem teszi a két tartalékot megadózottá, mivel a tartalék akkor válik megadóztatott tartalékalappá, ha a tartalékolt összeg után a vállalat társulati adót fizet. A 15. § 4. pontjában engedélyezett levonás indoka az, hogy a megadóztatott tartalékalap után a vállalat a társulati adót már megfizette, tehát a kétszeres adóztatás elkerülése céljából azt az összeget, amelyet a megadóztatott tartalékból adómentes célokra felhasznált, le kell vonni a mérlegszerű nyereségből, mert ez a nyereség a tartalékalapból felhasznált ös>x> %> gel több annál a nyereségnél, amelyet a vállalat kimutatott volna akkor, ha a megadóztatott tartalékalapot nem használja fel.