Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1935)

Közigazgatási és Pénzügyi jogi Döntvénytár. II a fellebbezési kifogásuk megismétlése mellett még azon az alapon is kifogást emelnek, hogy a 20,000 korona, illetőleg 24,000 korona átértékelése helyet nem foghat, továbbá, hogy az 1920. évi november 1-én életbelépett 1920 : XXXIV. tc. rendelkezései az 1913. és 1914. évben történt ajándékozásokra visszaható hatállyal nem alkalmazhatók. A bíróság a panaszt alaposnak találta. Az iratokból megállapíthatólag a most nevezett panaszosok a végrendelet szerint a hagyatékból nem örökölnek, s a hagyatéki bíróság a hagyatékadó végzéssel nekik hagyatéki vagyont tényleg nem is adott át. Már pedig az 1920 : XXXIV. tcikk 1. bekezdése szerint, az ugyanazon bekezdés 1—3. pontjaiban felsorolt ajándékok az öröklési illeték kiszabása céljából «az előző 68. §-ban felsorolt szerzeményekhez» számítandók. Az a megajándékozott tehát, aki a hagyatékból a 68. §-ban felsorolt jogcímen nem részesedik, s így a korábban kapott ajándék értékét nem lehet mihez hozzászámítani, öröklési illetékkel meg nem terhelhető, mert a 69. § 1. bekezdés 1—3. pontjaiban felsorolt ajándékoknak önmagukban való öröklési illeték alá vonása, a 68. § rendelkezéseivel szemben helyet nem foghat. De nem lehetett a kifogásolt illetékeket a kir. pénzügyigazgatóság végzése értelmében ajándékozási illeték címén Bem fenntartani, mert a panasszal megtámadott határozatban i> felhívott 1920 : XXXIV. tc. 89. § 2. bekezdésének utolsó mondai a szerint az ajándékozásról kiállított okiratnak csak az olyan — habár egyéb jogügyletről kiállított —okirat tekinthető, amelyben az ajándékozási ügyletben részes felek valamelyike tesz említést az ajándékozásról, már pedig a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben panaszosok fivére, tehát az ajándékozási ügyletben nem részes fél tett említést az ajándékozásról, továbbá, mert a végrendeletnek az a kitétele, hogy «leányainkat W. Á.-né. szül. P. L.-t és F. J.-né szül. P. E.-t ezen végrendeletünkben azért mellőztük, mert értük férjhezmenetelük alkalmával már súlyos anyagi áldozatokat hoztunk*), nem tekinthető olyan «ajándékozásról» tett említésnek, amely ajándékozási illeték követelésére nyújtana jogalapot. Ezért az ajándékozási illeték ellen irányuló panaszt is alaposnak elismerve, panaszosokat a tőlük követelt illeték megfizetése alól fel kellett menteni. II. P. Á. és a rendelkező részben megnevezett társai panaszosok pedig azt kifogásolják, hogy az öröklési illeték megállapításánál a hagyatékot terhelő adósságok közül a Magyar Földhitelintézetnél fönnálló 51,330 pengő tartozásnak csak a felét vették figyelembe a kir. pénzügyigazgatóság határozatának indokai szerint azért, mert a másik fele az örökhagyó özvegyét