Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1935)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 35 tosítva nincsen, s ennélfogva csak erre ad a hitelezőnek szavazati jogot. A szavazati joggal nem bíró, külön kielégítésre jogosult hitelezőnek tehát az eljárásra és annak eredményére befolyása nincsen, követelése nem tekinthető olyannak, amely tárgya az eljárásnak és az ilyen követelésre az eljárs során kötött egyesség sem terjed ki. Ennek következtében a külön kielégítésre jogosult hitelezőt az 1931. évi 5100. M. E. számú rendelet 51. § 12. bekezdésében meghatározott illeték arra a követelésére, amely a külön kielégítési joggal biztosítva van, nem terheli. (1934. év február hó 26.) 2. Üresen álló alkalmazotti lakások után házadó kivetésének nincs helye. (Közigazgatási bíróság 18,456/1931. P. sz.) Indokok: Panaszos azt sérelmezi, hogy a bevallásban üresnek bejelentett alkalmazotti lakások után eszményi házadót vetettek ki. A panasz szerint a gyár üzemét az 1927. évben beszüntette és az alkalmazottakat Pammer István gondnok kivételével elbocsátotta. Ennek következtében a telepen levő öt alkalmazotti lakás közül négy megüresedett. Azokat idegeneknek bérbe nem adhatja, se más célra nem használhatja. A bíróság a panaszt alaposnak találta. A házadóról szóló H. Ö. 32. §-ának 1. bekezdés 4. pontja általános szabályul mondja ki a bérbeadás útján hasznosított épületrészek megüresedése esetére az adótörlést, de kifejezetten mégse korlátozza azt kizárólag a bérbeadás útján hasznosított épületrészekre. Az ehhez a ponthoz fűzött utasítás 1. bekezdése szerint pedig csak a tulajdonos által használt vagy más személynek teljesen ingyen átengedett épületrész után nincs helye adótörlésnek. Az alkalmazottnak javadalmazás fejében átengedett szolgálati lakás azonban nem ingyenes lakás, mert az alkalmazott a lakás használatáért munkateljesítményben ellenértéket szolgáltat. E szerint az ilyen lakás haszonértéke hasonlít a bérbeadás útján történő hasznosításhoz és pedig ebben az esetben annál inkább, mert az 1931. évi július hó 9-én kelt jegyzőkönyv szerint a vállalat az alkalmazottainak átengedett lakások bérértékét azok fizetéséből levonta. Ebből kifolyólag indokolt a szóban levő lakásokat a bérbeadás útján hasznosított lakásokkal azonos elbánásban részesíteni. A négy üresen álló alkalmazotti lakás adóalapja a másodfokú megállapítás szerint 750 P. A megfelelő házadót a 22. § 3*