Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1935)

3a Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 3. bekezdéséhez fűzött utasítás 2. bekezdése értelmében törölni kellett. 3. Az 1914: XLIII. tc. 36. §-ának 2. bekezdése csak a bélyegjegyekben lerovandó határozati illetékeknél nyer alkalmazást, míg a részítéleti illeték kiszabása, készpénzbeli lerovás alá eső pereknél csakis a pert befejező határozat jogerőre emelkedése után, a végérvényes döntés figyelembevétele mellett történhetik. (Közigazgatási bíróság 9471/1933. P. sz.) Indokok : Az iratok adataiból merített tényállás szerint, abban a perben, amelyet panaszos mint felperesi képviselő 3075 P és járulékai erejéig indított, a kir. törvényszék 1600 P erejéig részítéletet, majd 935 P erejéig marasztaló végítéletet hozott alperes ellen. A kir. ítéló'tábla kezelőhivatala mindkét ítélettel szemben leletet vett fel, azon az alapon, hogy a megítélt értékekre tekintettel úgy a rész-, mint a végítélet után az illetéket panaszos, mint felperesi képviselő bétyegjegyekben lett volna köteles leróni. A kir. adóhivatal nem az alapon teljesítette és az illetékszabást, amit a kir. pénzügy igazgatóság a fellebbezés elutasításával jóvá is hagyott. Panaszos azt vitatja, hogy az illeték nem bélyegjegyekben, hanem kiszabás útján rovandó le. Kétségtelen, hogy a perérték 3075 P, amely után az a határozati illeték megállapítása az 1914 : XLIII. tc. 15. §-ának megfelelően a pert befejező jogerős ítélet, vagy más jogerős bírói határozat alapul vételével kiszabás útján történik meg, még pedig a most említett törvény 55. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásával. A részítélet nem pert befejező határozat és éppen ezért a perbíróság abban a költségek viselése felől sem intézkedik. Igaz ugyan, hogy ilyen esetben az 1914: XLIII. tc. 55. § 1. bekezdése szerint az illeték a peres felekre 1/2—1/2 részben lenne kiszabandó, de ha a végítéletben, amint az a fennforgó esetben is történt — a perbíróság alperest a teljes perköltségek viselésére kötelezné, a p. ü. hatóságok olyan kötelezettséget hárítanak a másik peres félre, amely végeredményben nem terheli s így csak újabb per szolgáltatna okot és alkalmat. Ezek alapján a kir. közigazgatási bíróságnak elvi alapon keletkezett gyakorlatára tekintettel, meg kellett állapítani,