Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1934)

I 58 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. csak a tényleges eladásig erre gyakorolt haszonélvezeti érték megállapításánál vehető számításba. (Közigazgatási bíróság 1932. febr. 11. 11,650/1931. P. sz.) Indokok: A rendelkező rész értelmében kellett határozni, mert a kir. pénzügyigazgatóság megtámadott határozatát a tényállás szabatos megállapítása és figyelembevétele nélkül hozta meg. Az 1920 : XXXIV. tc. 84. §-ának 4. bekezdésében foglalt rendelkezések szerint ugyanis, ha az örökösök vagy ezek egyike örökrészét eladja, az eladott örökség vagy örökrész értéke után az öröklési és esetleg ingatlan vagyonátruházási illetéket úgy tartozik megfizetni, mintha az eladás csak az örökség vagy örökrész átadása után történt volna meg. A törvényszakasznak idézett rendelkezése azonban az adott esetre nem alkalmazható, mert a hagyatékhoz eredetileg tartozott ingatlant nem az örökösök vagy ezek egyike adta el, hanem a hagyatékhoz tartozott ingatlanra nézve végrendeletének 6. pontjában maga az örökhagyó rendelkezett úgy, hogy háza elhalálozását követő hat hónapon belül nyilvános bírói árverésen eladassék, a vételárból a hagyatéki adósságok és terhek kielégíttessenek, a fennmaradó ősszeg pedig a haszonélvezet megszűnése, és a hagyomány levonásával általános örökösei között egyenlő arányban felosztassák. Az adott esetben tehát az ingatlanok eladása nem az örökösök elhatározásának, hanem az örökhagyó végakaratának a folyománya, amiből nyilván következik, hogy adott esetben az örökösöktől az illetéket is nem a hagyatékhoz tartozott ingatlan, hanem az annak bírói árverésen történt eladásából befolyt vételár alapján kell és lehet csak megállapítani, maga az ingatlan pedig csak a tényleges eladásig erre. gyakorolt haszonélvezeti érték megállapításánál vehető számításba, természetesen, hogy a haszonélvezet tárgya is az eladást követőleg csak az eltért vételármaradvány lehet, éspedig annál is inkább, mert a végrendelet az ingatlan öröklésére örököst ki nem jelölt, az örökösök tehát az ingatlan örököseiül semmiesetre sem tekinthetők. Minthogy pedig az illeték a megtámadott határozattal is az árverési vételárösszegének és ennek miként történt felosztásának megállapítása, tehát helyes tényállás nélkül hozatott meg, a rendelkező rész értelmében kellett határozni. A bíróság ennek a határozatnak két példányát a szombathelyi magyar királyi pénzügyigazgatóságnak 1931. évi június hónap 9. napján 10,285/1/111. sz. a. kelt jelentése mellékletével együtt, foganatosítás végett, azzal a meghagyással adja ki, hogy az egyik példányt a panaszosnak kézbesíttesse.