Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1934)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 57 szemben a behajtás körül történt-e a kincstár, illetőleg az állami vagy községi közegek részéről mulasztás vagy sem. 67. Toldaléképület házadómentessége. (Közigazgatási bíróság 1932. márc. 2. 300/1931. P. sz.) Indokok : Panaszos azt kifogásolja, hogy a három lakrészből és három mellékhelyiségből álló toldaléképületre a pénzügyigazgatóság a fellebbezésben kért 25 évi helyett csak 15 évi házadómentességet engedélyezett. Panaszában az egész toldaléképületre 25 évi adómentesség engedélyezését kéri. A helyszíni eljárásról készített jegyzőkönyv szerint a tervrajzon I-el megjelölt lakószoba (úgynevezett segédszoba) és egy kamra olyan helyre épült, amelyen épület még nem állott. Az új építkezés a jegyzőkönyv szerint 1927. évi december hó 30-ánr a fellebbezés szerint az 192B. évben fejeztetett be. Ehhez képest a házadóról szóló H. Ö. 5. §-ának 1. bekezdése 2. pontja és 2. bekezdésének 2. pontja alapján 25 évi házadómentesség illeti meg. A törvény ebből a szempontból más feltételt nem állapít meg. A 19. §-hoz fűzött utasítás 1. bekezdése a régi épület lebontásának bejelentését abból a célból rendeli el, hogy kellőképpen ellenőrizhető legyen, hogy az új épületnek melyik része épült a régi épület helyére és melyik részre épült olyan helyre, ahol épület még nem állott. Az ideiglenes adómentesség tartamának megállapítása szempontjából ennek a körülménynek az igazolása a döntő. Miután ezt a körülményt a helyszíni eljárás rendjén pontosan megállapították, ennélfogva megvan a törvény szabta előfeltétele annak, hogy az említett lakószobára és kamrára 25 évi házadómentesség engedélyeztessék. A toldaléképület többi részét azonban nem illeti meg a 25 évi házadómentesség, mert az 1930. évi április hó 29-én panaszos lakásán készített jegyzőkönyv tanúsága szerint a lebontott épületrész lakás céljára szolgált. Márpedig a toldaléképületnek ez a része a lebontott épület helyére épült. 68. Ha az ingatlanok eladása nem az örökösök elhatározásának, hanem az örökhagyó végakaratának a folyománya, az örökösöktől az illetéket is nem a hagyatékhoz tartozott ingatlan, hanem az annak bírói árverésen történt eladásából befolyt vételár alapján kell és lehet csak megállapítani, maga az ingatlan pedig