Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1934)

56 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. fizetési kötelezettség tulajdonképpen készfizetői, vagyis egyetemleges kötelezettség, amelytől az egyetemlegesség dacára mégis sorrendi, tehát olyan eltérést engednek meg a pénzügyi törvér nyek, amelyet a magánjogi szabályok az egyetemlegesség keretében egyáltalán nem ismernek. Hogy ez így van, annak egyes pénzügyi törvények és szabályok határozott kifejezést is adnak. így pl. az 1914 : XLIII. te. 55. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendelkezések szerint azt a felet, aki az illetékkiszabás alapjául szolgált határozat szerint valamely értéket nyert, az illetékért másodsorbani fizetési kötelezettség terheli az esetre, ha az illetéket vagy annak egy részét a fizetésre elsősorban kötelezett féltől behajtani nem lehetett. A másodsorbani fizetésre kötelezett ez alól a kötelezettség alól a törvény kifejezett rendelkezése szerint is csak egy esetben akkor menthető fel, ha igazolja azt, hogy a neki megítélt értéket nem kapta meg, vagy abból annyihoz sem jutott, a mennyi a megállapított költségek után az illetéket fedezné. Nem enged tehát a törvény felmentést a behajtás körüli mulasztás esetére sem. Ugyanilyen szellemű rendelkezést és magyarázatot tartalmaz az 1920 : XXXIY. tc. 22. §-a és az e törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1921. évi 40,000. sz. utasítás 10. §-a is, amely kifejezetten is készfizetői kezességről rendelkezik, amire tekintettel a kincstár nem is volna kötve ahhoz, hogy a kezes ellen csak akkor forduljon, ha az elsősorban fizetésre kötelezettel a behajthatatlanság igazolva van, hanem joga volna ahhoz is, hogy az elsősorban fizetésre kötelezett késedelmeskedése esetén is a kezes vagy másodsorban fizetésre kötelezett ellen fordulhasson. Ennek dacára mégis utasítsa az állampénztárakat, hogy a fizetési sorrend betartására gondosan ügyeljenek. Nyilvánvaló, hogy az illeték kiszabásának alapjául szolgált ténykedésben, ügyletkötésben vagy okirat kiállításában résztvevő feleket a törvény ugyanazon az alapon, amelyből kifolyólag a fizetési sorrendet állapította meg, az egyetemleges fizetési kötelezettséget is kimondhatta volna, és a felekre bízhatta volna, hogy az egymás közötti viszonylatban az illetékfizetési kötelezettséget egymás között rendezzék. Ezekből pedig az következik, hogy a fizetési kötelezettség tulajdonképpen egyetemleges és a fizetési sorrend megállapítása a másodsorbani fizetésre kötelezettel szemben csak kedvezmény. A másodsorban fizetésre kötelezettnek a fizetésre kötelezettségére az alap nem az elsősorban kötelezettől való behajthatatlanság bekövetkezésével, hanem már az ügyletkötésben stb. való részvétellel keletkezett, amiért fizetési kötelezettségének elbírálása szempontjából teljesen közömbös kell, hogy legyen az a körülmény, hogy az elsősorban kötelezettel