Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1934)

31 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. berendezés tőkéje törlesztésének és használati díjának, valamint az üzemhez szükséges munkaerők díjazásának stb. is. Végül megjegyzi a bíróság, hogy az a kérdés, hogy a házbirtokosnak a fűtésen és melegvízszolgáltatáson van-e valamely haszna, az általános forgalmi adó szempontjából teljesen mellékes és utal a 2222/1931. M. E. számú rendelet 9. §-ának 2. bekezdésére, amely szerint a díjazás a felek közti szabad megegyezés tárgya, ilyennek hiányában a lakbér 20 °/0-a, amely azonban a házbirtokos, illetve a bérlő kérelmére bíróilag megfelelőleg emelhető, illetve leszállítható. Mindezek alapján a rendelkező rész szerint kellett határozni. 38. A vállalatok által fenntartott kórházakat igyógyházakat) nem illeti meg az állandó házadómentesség akkor, ha abban nemcsak munkásokat, hanem tisztviselőket is elhelyeznek. (Közigazgatási bíróság 1156/1932. P. sz.) 39. A társulati adó kivetéséhez való jog elévülése akkor veszi kezdetét, amikor a pénzügyi hatóság az adóköteles által elhallgatott jövedelemről tudomást szerez. (Közigazgatási bíróság 7925/1931. P. sz.) Indokok : A vállalatra az alapkivetés rendjén társulati adót nem vetettek ki, mert a mérlegben 69 P 18 fillér veszteséget mutatott ki. Az erről szóló 33,238/1927. számú értesítés kiadatott 1927. évi november hó 14-én. A kézbesítés napja ismeretlen. Az 1929. évi december hó 7-én megtartott könyvvizsgálat rendjén megállapíttatott, hogy a vállalat az 1925/1926. üzletév folyamás eladott részvényekért befolyt 102,000 P bevételt, továbbá a kártérítési igénytől való elállás fejében a k. f. t. részvénytársaságtól kapott 360 zsák liszt értékét, 14,604 P 80 fillért sem a mérlegében, sem a bevallásában nem mutatta ki. Ebből kifolyólag vált szükségessé a pótadóztatás. Az erről szóló fizetési meghagyás 1930. évi február hó 28-án adatott ki. A kézbesítés napja ismeretlen. A vállalat a pénzügyigazgatóságnak másodfokú megállapítás ellen kizárólag elévülési kifogást emel. Azt vitatja, hogy a kincstárnak az 1927. évre pótkivetésre nincs joga, mert az a joga a T. H. Ö. 29. §-a szerint már elévült. Márpedig ebben az esetben csak a 29. § alapján lehetett volna a pótkivetést elt