Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1934)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 33 rendelni, mert a vállalat sem adócsalást, sem jövedéki kihágást nem követett el. A panasz alaptalan. A T. H. 0. 29. §-át akkor kell alkalmazni, ha az adózó olyan bevallást ad, amely az adóköteles jövedelem megállapítására alkalmas, de annak ellenére akár az egész adóköteles jövedelem, akár annak egy része mégis adózatlanul marad. Ilyen esetben a pótadóztatást nem az adózó mulasztása, hanem az teszi szükségessé, hogy a pénzügyi hatóság akár elnézésből, akár a jogszabályok helytelen alkalmazásából kifolyólag az állam kárára helytelenül állapítja meg az adóköteles jövedelmet. Ellenben ha az adózó az adóköteles jövedelmét vagy annak egyrészét a bevallásból kihagyja és a pénzügyi hatóság előtt elhallgatja, akkor a kivetési jog elévülésének kérdését a 10. § alapján kell elbírálni. A 21. § 1. bekezdése arra kötelezi a vállalatot, hogy az adóköteles nyereséget bevallja. A 22. § 1. bekezdése szerint a bevalláshoz csatolni kell mindazokat az adatokat, amelyek a társulati adó helyes kivetéséhez szükségesek. A vállalat a másodfokon megállapított adóalapot ós a társulati adót a panaszában helyesnek elismeri, az ellen ebből a szempontból kifogást nem is tesz. Viszont nem vitás az sem, hogy a vállalat bevallásából és annak mellékleteiből ezt — a vállalat által is helyesnek elismert — adóalapot nem lehetett megállapítani. Az erre a célra szükséges adatokat könyvvizsgálat és egyéb vizsgálati eljárás útján kellett a pénzügyi hatóságoknak beszereznie. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a pótadóztatást nem a pénzügyi hatóságok helytelen eljárása, hanem a vállalat tette szükségessé azzal, hogy a bevallásban a tényleges adóköteles nyereséget nem mutatta ki. Erre a pótadóztatásra nézve az elévülés a 10. § szerint még nem következett be. 40. Az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodás eljárásában a névaláírási hitelesítések nem esnek hitelesítési illeték alá. (Közigazgatási bíróság 22,969/1931. P. sz.) 41. Ha az örökösök többen vannak és nem hivatalból indítandó meg a hagyatéki eljárás, nem lehet a hagyaték be nem jelentése miatt bírságot kiszabni egyik örökösre sem azért, mert csak az egyik örökös kérte a hagyatéki eljárás megindítását. (Közigazgatási bíróság 10,446/1931. P. sz.) Közigazgatási és Pénzügyi jogi Döntvénytár. XXV. 3