Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1934)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 7 pengő pedig a visszaadott vetés, szántás és stb.-re vonatkozott. II. Ezen megállapítás alapján a panasz részben alapos, mert a jogról való lemondás ellenértéke, az ezért adott visszteher csak 1. alatti tétel, míg a 2. alatti ingó adás-vétel, a 3. alatti a megszűnéssel és átadással kapcsolatos olyan megállapodás, amely a haszonbérlők által eszközölt befektetések megtérítési kötelezettségét rendezi. III. Alaptalan a panasz azon érvelése, hogy a szerződés a 92. tétel 5. jegyzete alá esik, mert a 92. tétel a törlési engedély illetékét szabályozza és az 5. jegyzet csakis az illetékdíjjegyzék 16. tételének B 2. és 3. jegyzetében említett bérleti jogokat megszüntető nyilatkozatra vonatkozik, holott itt a bérleti szerződésnek lejárat előtt való megszüntetésében kártérítési összeg ellenében való beleegyezésről van szó, amelyről a 66. tétel bb) pontja intézkedik, a jogról visszteher melletti lemondás illetékét szabályozván. Ezen a címen tehát a visszteher (1. tétel) után 2 °/0 illeték jár. Ugyancsak 2% illeték jár az 1. díjtétel 68,200/1927. P. M. rendelet 1. § 1. b) pontja alapján az ingó vétel (2. alatti 50,800 P) ellenértéke után is. A 3. tétel 114,705 pengő ellenértéke után, amint a bíróság már kimondta a27. díjtétel c),bb) pontja szerint 1 °/0 illeték jár és a bíróság a rendelkező részben ennek megfelelően intézkedett. 7. Külföldre történt csereüzletnél forgalmi adó visszatérítésnek helye nincs. (Közigazgatási bíróság 3900/1931. P. sz.) Indokok : Előre bocsátja a bíróság, hogy panasz tárgyát a magyar királyi pénzügyigazgatóság határozatának csakis az a része képezi, mellyel panaszost a resicai vasművek részvénytársaság romániai cég (Aciveres et Domaines de Resita S. A., az alábbiakban rövidítve csak Resicai néven) részére szállított áruk után igénybe vett 27,529 P 29 fi.ll. összegű adómegtérítés visszafizetésére kötelezte, és hogy maga az összeg számszerű helyessége nem vitás. Panaszos az adómegtérítést a 146,000/1928. P. M. számú rendeletre való hivatkozással vette igénybe, ennek a rendeletnek célzata azonban kétségtelenül csakis az volt, hogy magyar áruknak külföldre eladását a végből támogassa, és kedvezményezze, hogy ezzel az ország külkereskedelmi mérlege javíttassék, ha tehát a vámkülfölddel nem eladás, hanem csere történik,