Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1934)

s Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytúr. vagyis az országba ugyanoly értékű idegen áru jön be, mint amennyi az országból külföldre kivitetik, vagyis nem külföldre eladás, hanem csere történik, akkor megdől az idézett rendelet célzata, ily esetekben tehát az idézett rendelet nem alkalmazható, illetve az abban biztosított adómegtérítésnek helye nincsen, éspedig nemcsak a rendelet ismertetett célzatánál fogva, de azért sem, mert a rendelet cseréről kifejezetten nem is rendelkezik. Panaszos pedig a jogorvoslati eljárásban már maga is arra az álláspontra helyezkedik, hogy közte és a Resicai közt csere-üzlet létesült, a Resicai neki ócska rézanyagot, ő pedig a Resicainak ezért cserébe fél-gyártmány vagy egészen feldolgozott új árut adott. Panaszos tehát az adómegtérítésre már ezért sem tarthat igényt. De a bíróság még ennek dacára is belebocsátkozott az ügy további vizsgálatába, és szintén azt állapította meg, hogy panaszos és a Resicai közt nem is csere-üzlet, hanem munkateljesítési szerződés állt fenn. Ezért a bíróság beható vizsgálat tárgyává tette az 1925. április 5-én kelt kereskedelmi levél tartalmát és értelmét. A levél szerint a Resicai ócskarézanyagot bocsát a panaszos rendelkezésére ingyen és franco (vagyis : szállítási költségtől mentesen), viszont panaszos a meghatározott árukat szállítja a Resicainak szintén ingyen és franco, éspedig a meghatározott aránykulcs szerint, pl. 133 kg úgynevezett Fauerblox-hulladékért 100 kg Fauerblox-pléhet. Már ez is megcáfolja panaszosnak azt a védekezését, hogy : áruk a londoni érctőzsde árai szerint vétettek, illetve adattak át. De a ('rendelkezésre bocsátás» kitétel is arra enged következtetni, hogy a Resicai feldolgozás végett küldi az ócskarézanyagot a panaszosnak és erre mutat az is, hogy felek ingyen szállítják egymásnak az anyagot, illetve árut, az tehát, hogy a Resicai a meghatározott arány szerint kevesebb új árut kap, mint amennyi ócskaanyagot ő szállít, csakis arra mutathat, hogy a különbözet panaszost azért illeti meg, mert az ócskaanyag helyett újat ád, vagyis azt feldolgozza, tehát munkabér címén kapja a különbözetet. De levélben kiköttetik a feldolgozás ideje is, és panaszos az új árut csakis az ócskanayag vétele után, bizonyos hosszabb idő multán tartozik szállítani, ami megint a feldolgozás elvállalását mutatja. Igaz ugyan, hogy a levélben bizonyos késedelmi kamat is van kikötve, de ez penálénak is van nevezve, penálé pedig — még ha az késedelmikamatnak neveztetik is — a munkának nem kellő időre elkészítése esetére is kiköthető, valamint kiköthető az is, hogy ha a feldolgozó az árut a meghatározott idő alatt feldolgozva nem szállítja, akkor a nyersanyag tulajdonosa tőle most már az el-