Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1933)

5-2 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. ben a panaszos szerződő félként nem szerepel, amennyiben az ingó adás-vételi szerződést eladóként C. F., vevőként pedig özv. K. M.-né kötötték meg. Az a körülmény, hogy a vételár a panaszos, mint megbízott kezéhez volt fizetendő, valamint az a körülmény, hogy a panaszos a vételárnak a kezéhez történt fizetése következményeképpen a vevő részéről netán támasztható követelésért készfizetői kezességet is vállalt, a panaszosnak az adás-vételi ügyletkötésben való részvételét meg nem állapítja, éspedig annál kevésbbé, mert a panaszos részéről vállalt kezesség, mint a főügyletről kiállított okiratbeli kikötés, az illetékszabályok 54. §-a értelmében az ügylettől járó illeték megszabásánál számításba nem vehető és így a panaszosnak az ügyletkötésben való részvétele részben illetékmentes, részben pedig nyilvánvaló, hogy az illetékezés alá vont ingó adás-vételre nem vonatkoztatható, amiért a panaszost az ingó adás-vétel után kiszabott illeték megfizetésének a kötelezettsége alól fel kell menteni. 83. Ingókból állott hagyaték után kiszabott illetékért az örökösök jogutódai kezességgel nem tartoznak. (Közigazgatási bíróság 3711/1931. P. sz.) Indokok: A megtámadott illetéket az L. Gy.-né E. S. csupán ingókból állott és túlterhelt hagyatékával kapcsolatban szabták ki a panaszosnak jogelődjére, néhai dr. V. I.-re, az 1920 : XXXIV. tc. 96. §-a 3. bekezdésében foglalt jogszabály alapján azért, mert ő a hagyatékhoz örökösül nyilatkozott s azt neki a hagyatéki bíróság át is adta. A kiszabott illeték a most idézett törvényhely értelmében nem öröklési, hanem okirati illeték, ezért megfizetésére nem az 1920 : XXXIV. tc. 22. §-a 1. bekezdése 1. pontjának rendelkezését, hanem a bélyeg- és illetékszabályok idevonatkozó rendelkezését, vagyis 97. §-át kell alkalmazni. Ez a törvényszakasz pedig az illeték fizetésére eredetileg kötelezett személy jogutódjainak kezességét jogelődjük illetéktartozásáért nem állapítja meg. Ezért a rendelkező rész szerint kellett határozni. 84. A rendszerint bérbeadás útján hasznosított, de a bevallásadás idejében üresen álló épületek vagy épületrészek adóalapját becslés útján kell megállapítani. (Közigazgatási bíróság 11,199/1931. P. sz.)