Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. Ennek megállapítása végett a m. kir. közigazgatási bíró­ság elrendelte a bizonyítás kiegészítését s ezzel kapcsolatban mindkét fajtájú kötvény 1—1 példányának beszerzését. A beszerzett kötvényminta szerint az A) kötvény 200 K névértékű s egy darab még ki nem sorsolt 200 K névértékű Budapesti Közúti Vaspálya Társasági részvény ellenében ada­tott ki s azután a Beszkárt 1923. január 1-tól az 1948. december hó 31-ig történő kisorsolásig évente 12 korona kamatot fizet, mégpedig a kötvény 3. pontja szerinti valorizálással ; a BJ kötvény egy darab Budapesti Közúti Vaspálya Társasági élve­zeti jegy és az ahhoz tartozó még le nem járt szelvények és szel­vényutalvány ellenében adatott ki, 1923. január 1-től 1948. december 31-ig valorizált 2 korona kamat fizetésének kötele­zettsége mellett. A kötvények ez ismertetett tartalmából kitűnik, hogy az azok tulajdonosainak fizetni kötelezett összeg nem a rész­vénytársaság mérlegszerű nyereségéből évente járó juttatás (= osztalék), hanem nyereség lététől függetlenül megállapí­tott állandó s összegében előre meghatározott szolgáltatás, vagyis kamat. Erre tekintettel a kötvények forgalma után az 1925. évi 900. P. M. sz. rendelet 1. § 2. bekezdés 3. pontja szerinti érték­papírforgalmi adó jár, ezt pedig a panaszos lerótta. 85. Egyházi vagyon illetékegyenértéke. (Közigazgatási bíróság 7972/1929. P. sz.) Indokok : Panaszos egyházközség azon az alapon él a terhére előírt illetékegyenérték ellen kifogással, hogy a lelkészi javadalmazás céljait szolgáló ingatlanok nem tartoznak az egy­ház vagyonához, azokhoz az egyháznak nincs semmi köze, mert a javadalomföldek kiosztása alkalmával azokat nem az egyház, hanem a mindenkori lelkész javára telekkönyvezték ; továbbá, hogy nincs olyan felsőbb hatósági intézkedés, amely az egyház­községet kötelezné az illetékegyenérték viselésére, ennélfogva azt a javadalmas lelkészek tartoznak megfizetni. Ezzel szemben a lelkészek azt vitatják, hogy az egyház­község magára vállalta az összes javadalmak után járó illeték­egyenérték fizetési kötelezettségét, ami kitűnik az 1917—1919. évek egyházfőhatóságilag jóváhagyott költségvetéseiből, amely­ben az egyházközség az illetékegyenérték fizetésére szükséges összegekről saját pénztára terhére gondoskodott, ennélfogva az utolsó 44 év gyakorlatának megfelelően az illetékegyenérték fizetésére nem ők, hanem az egyházközség köteles.

Next

/
Thumbnails
Contents