Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)

54 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. utasítás 2. bekezdése pedig arravaló tekintettel, hogy a 0. F. B. az 1920: XXXVI. tc.-ben biztosított jogánál fogva a megváltott földek megváltási árának a megállapítását általában 10 évre függőben tartotta, akként intézkedik, hogy az ilyen földterületek tőkeértékét mindaddig, amíg a 0. F. B. a megváltási ár megállapításának kérdésében nem határozott vagy arra nézve a felek külön meg nem egyeztek a J. V. H. Ö. 39. § 3. bekezdéséhez fűzött utasítás 2. bekezdésében foglalt rendelkezés szerint kell megállapítani. Ez a rendelkezés a dolog természetének is megfelel, mert az ilyen megváltott földbirtok ellenértéke akár megvan annak összege állapítva, akár nincs, minden esetben olyan vagyontárgy, amelyet a vagyonadóalap megállapításánál figyelmen kívül hagyni nem lehet. 70. Abban az esetben, ha a szerződő felek az ingatlanra vonatkozó vételi joggal (opció) nem élnek, az ingatlanvagyonátruházási illetek helyett ingó vétel utáni okirati (jelenleg 2°/o) illeték jár. (Közigazgatási bíróság 158. számú jogegységi megállapodás.) Indokok : A kérdésre nézve jelenleg érvényben levő 1920. évi XXXIV. tc. 102. §-ának 5. bekezdése csak azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ha a vételi joggal a szerzők nem élnek s az ingatlan az eredeti tulajdonos birtokában és tulajdonában marad, akkor az ingatlanvagyonátruházási illeték helyett «csupán a fokozatos okirati illeték követelhető)), tehát a törvény ezt a fokozatos okirati illetéket közelebbről nem jelöli meg. Azonban a kérdés eldöntéséhez fontos adat az, hogy az említett törvény előtt érvényben volt 1918 : XI. tc. 61. §-ának az első bekezdése akként rendelkezett, hogy ha a vételi jog telekkönyvi bejegyzés vagy a vételi jog tárgyát képező ingatlan átadása előtt hatályát veszti, az ingatlan értéke után «csak az ingók vételére megszabott illeték* jár. Nics semmi adat annak megállapítására "vagy ok annak feltevésére is, hogy az 1902 : XXXIV. tc. az említett intézkedésével az 1918 : XI. tc-nek a megelőző jogszabályokban nem rendezett esetre vonatkozó említett intézkedését megváltoztatni kívánta volna. Az 1920 :XXXIV. tc. 99. § 1. bekezdésében az ingó és ingatlan együttes átruházásánál azt a kifejezést használja, hogy «az ingókra eső vételár után pedig okirati illetéket kell kiszabni». Tehát a törvény maga is okirati illetéknek nevezi az ingó